BÍBOR

VASS JUDIT                    

BÍBOR

palástban jött Keletről,

tán perzsát szült egy dallamom,

Dávid király pengette testem,

fűzfán akadt egy hajnalon.

Ujjam bizsergi szurtos emlék,

mozdul a nyakszirt hátamon,

apám hajol rá − kotta sem kell,

hegyen-völgyön lakodalom.

Bíbor borokkal bő az este,

vendégek részeg asztalon:

Mozartot játssz a kedvemért ma,

s zeng égen-földön cimbalom.