VASS JUDIT
NAGYCSÜTÖRTÖK 2
GECSEMÁNÉ csendes, újra csendes,
sötéten égnek bokrai.
Pihenni már…még nem lehet:
most indulok csak bolyongani.
Múljon el tőlem keserűsége,
kezed a tálban…emlékezem.
Menekülj innen, dobd el a terhet,
és még ma este velem leszel.
A holnapot már csak a test csinálja,
a lélek irgalma végtelen,
ne vétkezz tovább, ne törj magadra,
Urunk kezében kész a kegyelem.
FELHŐBE hanyatlott a Gecsemáni kert,
ezüstöt leskel égve hagyott holdja.
Két ifjú ébren ─ más mind aludni ment,
mert elég egy napnak a maga gondja.
Az egyik most készül rendezni ügyét,
a másikat fáklyások csoportja hozza ─
döntsd el Urunk sorsát, míg mossa kezét,
annak, ki a bajt fiainkra hozta.
Be First to Comment