AZ

VASS JUDIT

AZ

vagy nekem, mint restnek a henyél,

s tavaszi záp mi műszere a köldnek,

restem miattad örök sarcban él,

mint kötvény, mit pénze-nincse öl meg.

Csupa fűnyíró prüszkje büszke elmém,

ez de rossz poén, elrozsd eltünet,

csak a henyém légy, noha nem szeretném,

méghogy a világ hántsa nincsemet!

Serced varázsa cserbültig kitölt,

s egy villanásodért is orv vagyok,

nincs mi, se mis, ellene más gyötör,

csak amit tőled, s főleg ha sorvadod.

    Koldus-szegény királyi parlagon

    részleg vagyok, és gazlag szomjazom.