VALAKI

VASS JUDIT

I.M. KÁNYÁDI SÁNDOR

VALAKI

jár a fák hegyén,

köréje gyűlnek csillagok.

Öles léptekkel mér a fény,

míg surranását hallgatod.

Egy jó maréknyi törmelék,

míg morzsoljuk az életet,

még látjuk, ahogy körbe néz,

valljuk-véljük, hogy lépeget.

A fák hegyén, az ég között,

a földig ér már úttalan,

bólintunk: elment, költözött.

Még arca, hangja, lépte van.

Aztán a csend a fák hegyén,

éjszakásan és súlyosan,

aztán a fény az ég felén,

a fák fölött, hol dolga van.