AZ ELTŰNT

VASS JUDIT

AZ ELTŰNT

időben teába áztattunk egy kekszet

és hosszú-hosszú pillanatokra tellett

betűkre vajúdni halottak születését

akkor még párhuzamos jelenekben állt

vagy hömpölygött a jövő

még három dimenzióban éltünk

de kezdtünk már csak a múltról beszélni

ez az öregedők szokása volt és marad

a jövő mindig elkezdődik

a kekszek ronggyá olvadnak a szájban

csak a múltak íze miatt jó mégis

jó lesz így is

mondta öreg orvosom

utalva a receptre

amin se aláírás se pecsét nem volt

hümmögtem

biztos már szenilis

a nővér csak legyintett szilárd iróniával

majd hozzam vissza ha nem fogadják el

de a gyógyszerészlány azt mondta

jó ez ha feltette a felhőbe

és öreg orvosom feltette és ott volt

és én jelen voltam

múlt és jövő találkozásakor

nagy pillanat volt

a lány amúgy patriarkálisan megjegyezte

régen láttam önt

míg anyám élt gyakorta jártam patikába

és tényleg

már két gyereke született közben

s öreg orvosom a felhőbe költözött

micsoda íze volt ennek a felismerésnek

múltból a jövőbe