TÜKREIT

VASS JUDIT

TÜKREIT

szeli fénytörés,

hozott és szerzett vérzéseit

a poklokat járó józan ész

szemléli kameraképpen,

s a pecsétek feltöretnek,

szilánkjain jársz

földben-égben,

ecce homo,

egy őszi szonátát

sajdít benned a volt, a van,

és gyönyörű és fáj

míg hallgatod alázatosan,

fuvolavarázslat,

a fejedre dőlő házat.