VASS JUDIT
HUNN,
éltem és élted világ csúfjára,
értől a pocsolyáig lépked
hétöles álmunk dadogásba.
bennünk a szándék már nem is szándék
úrverte, cudar, gyeplő-fogta álom,
hajnalok nyílnak odakintre,
estéllik itt bent millió halálon.
Voltunk egy ágban szabadulás, béklyó,
bilincsem hull a térdeplőkre,
vedd csak magadra, szerelmetes fajtám,
kertem virágzó lelkek temetője.
Elvándorol innen a bánat,
eliszkol az öröm messze földre,
lehettél volna bölcső sírig,
álom maradsz már mindörökre.
Be First to Comment