M

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA:

M

Fekszem a hordágyon gipszelésre várva, egyszer csak fehérköpenyes arc, M. Na, de tanárnő! Így kell találkoznunk? Miért nem tetszett telefonálni?

Otthon ölben visz fel az emeletre. Emlékszel, amikor hazazavartalak, mert fehér farmerban jöttél ballagásra? Ja. Négy évig gyűrte az idegeimet. Ezt most melyikünk mondja? 

Az erdélyi túrán a sziklákon mászott fel a Székelykőre. Megfogadtam, ha élve megússza, felpofozom. Megúsztam.

Hívom előadásra a suliba. Képeket mutogat balesetveszélyes helyzetekről a gyerekeknek. Az egyiken A-val, azon a bizonyos túrán, fél kézzel lógnak egy magas hídról. Most látom először. Ezt is megúsztam, doktor úr. Harmadikban az osztálykiránduláson rajtakaptam őket egy üveg borral. Einstand. Másnap reggel látom, ott ülnek mind a füvön, M széles gesztusokkal vezényli a lázadást. Na, mi a baj? Más osztályok részegen zuhannak le a hegyről, mi meg egy rohadt üveg bort sem ihatunk meg!

A telefonban hallom, ahogy a fiára rászól. Maradj egy picit csendben, légy szíves. Velem szinte ordít: Tanárnő! Meg ne halljam, hogy fizet az orvosoknak!

Felpattan, amikor egy nagyon köszönömmel asztalra teszem a borítékot. Utánam rohan az ajtóig, és kezembe erőszakolja. Köszönöm, de nem. Ez már nem M. Egy másik. Sőt, fiatalabb. Hm.