VASS JUDIT
EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY
HORPÁCS OSTROMA
Mikorra megérkezünk, láthatja minden bolond az ősfás parkban, ott, ahol valaha Szontágh Madáchcsal luciferkedett…
Szóval ott ül a jó öreg, hová az utókor szoborta, a padon. Nem lehet meg nem ölelni, még szinte meleg. Hagyom, hogy szarkazmusa átjárja karom, szívemig a lelket.
Humor ez, de íme, Ilonka kötényt bont, asztalt terít. Nem szabadna pedig, járja is a falu szája: azért hízlalja, ne vessen szemet más az ő urára.
Palócom kibont az ölelésből, bronzlábain töredezve-recsegve becsoszog.
Az ebédlő mellett a falunak állított szószék se prédikál vegánt… a gazda ablakon át leveti huncut szemek maszkját, és nekilát a sztrapacskának…
Ilyen jót csak itt csinálnak…és még kiszól nekünk: aztán Pesten, ha járnak, üzenem a mamelukoknak, Kálmán apátok csókol, vagyis Kubica, a cica…
S már levegőt libbent a kupica, a pocakosra Mauks Ilonka mennyei szemet lövell, mert mit neki Trisztán és Izolda, az álompáros pártedlit köt az égi mosolyra: egyél szentem, nekem nősz nagyra…s az ősz pár szemét legelteti a polcokon… már német földön is híres…a sztrapacskán csillog-villog szalonna, szerelem.
Minket visz a busz tovább, Csesztvére, Alsó-Sztregovára…Palócföld innen eső része ma fekete folt…elnéptelenedő, magányos falvak…nem megállt az idő…beomlani készül…akár az anekdoták.
Be First to Comment