VASS JUDIT
EGY MEG NEM ÍRT KARC
MERT KELL EGY ÁRULÓ
(az alábbi írás a nyugalom megzavarására alkalmas – én szóltam)
A karc nem most, és nem Kossuth Cassandra-levelével kezdődött, amelyben azt írja Deáknak: „Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere! …” Írja az a Kossuth, aki elvitte „azon pontra” a nemzetet, és aki, miután Görgeire hagyta a megoldást, az emigráció biztonságából leárulózta őt. Szóval nem ekkor kezdődött. Bennem a karc régóta vág.
Mert kell egy áruló. Bár inkább egy csapat kellene, hozzá Mihalik Ede szelleme, de nagy vereségre jobb egy áruló, egy hosszan elnyújtott lator, akit a hon időnként leporol, s ha még a száját is befogja, jó ─ világos?
De tiltja is a szolgálat, hogy beszéljen, tehát ha fennhordva is, Görgei fejét hajtja a szükség mítoszának, mert kell a népmese, tudja ezt a leányfalusi szomszéd, bizonyos Gyulai Pál is, és tudja a horpácsi gazda, bizonyos Mikszáth Kálmán, és tudja ezt a Nagyidai cigányok írója, Arany János is, de inkább csendben marad. Hisz kapott eleget a paródiáért, mert kell a népmese, mert kell egy áruló.
Megmondta „Apánk”, „a politika az exigenciák tudománya”, szavaztatott hát regimentet a gyanútlan taljánra, egyedül Petőfi volt felháborodva. A „tót suhanc”, amúgy az én mitológiámban a nemzet lelkiismerete még Vörösmartynak is nekidörrent. A nemzeti függetlenségért ácsingózó honfiknak valahogy nem bántotta a virtusát, hogy a talján is a birodalomnak van alávetve. Menjünk csak reá!
Egy év múlva Petőfinket úgy kellett kimenekíteni Szabadszállásról, ahol le-orosz-kémezték, és az istenadta nép majdnem meglincselte. Hja, kell egy áruló.
Én meg tisztelettel megkérem honfitársaimat, in memoriam Görgei Artúr és Petőfi Sándor, hogy a „hazaáruló” szót csak és kizárólag helyes jelentésében használják, vagyis olyanra, aki az ellenségnek katonai vagy állami titkot szolgáltat ki, avagy ellenséges sereggel támad hazájára.
Mert ha nem így teszünk, akkor bizony a legnagyobb magyar is hazaárulónak számít, hiszen 1848-ban, nem értvén egyet Kossuth politikájával és a forradalommal, elhagyta az országot, akárcsak Eötvös József. Nem kívántak együttműködni abban, amit az országra nézvést tragédiának tekintettek.
Azért mert valakinek más az elképzelése egy ország jövőjét illetően, mondhatni más víziója van, még nem hazaáruló. Szíveskedjenek ezt észben tartani. Mielőtt visszaütne a felelőtlen jelző.
Köszönöm a figyelmet. Éljen Görgei és az aradi vértanúk.
MINARIK Ede…