VASS JUDIT
A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA
ÉS HÉT SEBBŐL VÉRZETT
Épp mondom kolléganőmnek, hogy előző nap is milyen rendesek voltak ezek a kölkök, hegynek fel sem nyüszögött senki, a vacsorát is humorral fogadták, semmi nyif-nyaf. Persze, mondja, mert a többsége fiú, jobban bírják a gyűrődést. Elégedettek lehetünk, én rosszabbra számítottam, mert ritka nyüzsgő, állj-előlem-dől-belőled társaság, amúgy komálom őket.
Szóval, épp nyugtázom a második napot is, békésen merül a tóparti nap a vízbe, midőn hírnők jő, s pihegve szól: Jaj, tanárnő, nincs ragtapasza? Miért, mi történt? Á, semmi, csak ZS elvágta a lábát, és most vérzik. Hát nem egészen, mondja a lány, jó nagy vágás van rajta, és rendesen ömlik a vér, de ezt olyan sápadtan nyögi ki, hogy rögtön megijedek. Futólépés közben mesélik el, mi történt, beleállt valamibe a tóban. Kérdem, mikor, mondják egy félórával ezelőtt. Belémfagy a tüdő…legalább kimosták hideg vízzel? Nem hiszem, mondja a sápadtabb, most értünk haza, és sebtapasszal leragasztotta, de leesett.
A fiúszobában (később számoltam össze) HETEN lézengenek, ZS az ágyról lógatja le csupavér lábát, kezében tétován tartogat egy vizes ragtapaszt…megnézem, ronda seb, de orvosért nem kiált… mondom, mossa ki hideg vízzel, mindjárt hozok valamit, amivel fertőtlenítjük és leragasztjuk.
A művelet közben páran körbeállnak, morgok, hát egy sem akadt a hétből, aki tudná, hogy egy ilyen sérülést komolyan kell venni? Fél órája vérzik, és egy sem tudja, mit kell csinálni? Nem szoktam így pézsmitálni, de most igen pipa vagyok, aztán elszégyellem magamat, talán túlhisztizem, ha a sajátom lenne, lehet, hogy nem tenném, de hát más gyereke…veszélyes üzem…
Állunk vacsorához sorban, látom ZS biceg idefelé. Bekómálok, amikor kapcsolok: a jó lábán fent a papucs, a sérültön csak a géz, látom, vérzik megint, amúgy meztélláb a homokban…Mondom: „Megőrült, miért nincs magán papucs?” „Mert nem fért bele a lábam.” „Azonnal menjen vissza, és vegye fel az edzőcipőjét!” Majdnem hörögve mondom, aztán …megyek én is, újra fertőtlenítjük. „Nem kell, mondja, holnapután, ha hazaérek, majd a nővérem lefertőtleníti.” Már csak némán legyintek, és megyek utána.
Mondom, hét sebből vérzett…
Egyszer egy kolléganőm azt kérdezte valakitől, aki agyonpátyolgatta a diákokat: „Mondd, ne szüljük újra ezeket a gyerekeket?” Néha azt kellene…
Be First to Comment