MAUPASSANT

VASS JUDIT

MAUPASSANT BEFEJEZI

TATJÁNA LEVELÉT 

„Nem a hideg, kevély világnak,
neked szántam regényemet.”

Az elkezdett és meg nem írtat,

belőlük egy-egy fejezet

elég talán, hogy megmutassam,

mégis szerethető az ember,

talán csak felfoghatatlan,

mert lásd, akadt, akinek nem kell

csupán, hogy ott legyen egy másik,

bíbelve fontos dolgokon,

nevetve lakja be a csendet,

valamikortól rokonom,

s ha máshol is találja kedvét,

azért csak hozzám jár haza,

mert sokféle  a termékenység,

az emberségek túl laza

törvényt kínálnak ─ teljességgel

nem lehet senki önmaga.

Kerestem én is férfi-másom,

nem ideál ─ nem úr halálon.

Nevess, ha találsz okot bennem,

becsüld meg, aki szeretőd,

keresők vagyunk idegenben,

s találunk utóbb vagy előbb.

%MCEPASTEBIN%