VASS JUDIT
ELMONDANÁM
Talán emlékszel,
együtt voltunk, és ezt tudták,
hogy együtt vagyunk mindannyian,
kiknek emberhez méltó gondja van.
S talán emlékszel, intettelek:
lassan a testtel, itt nincsenek
se mi, se ők.
Ezek itt közös temetők,
mint Fehérvárott
a királyi csontok halma,
összekuszálva híg-és mélymagyarja,
s körülállva mi, mai magyarok.
elszívni ötven cigarettát,
s nevetni magunkon,
akik tudták,
hisz értették Madáchot
tizenhét évesen.
Csak nézlek,
s hívnálak szívesen,
de értened kell:
nálunk ma sem térdepel
profán ikon előtt az elme,
s talán félsz, még híre kelne,
hogy itt jártál nálunk,
velünk.
Látod, a névmás is kibékül.
Mellesleg:
tejjel vagy a nélkül?
🙂