MÉG

VASS JUDIT

 MÉG 

volt egy kiállítása,

még nem merült egészen el,

az „elméről” kivitték őt is:

talán egy szín visszaemel.

Még járkált körbe-körbe,

bóklászott, mint egy kisgyerek,

Na’ Conxypanban éppen hó esett.

Barátok zavartan álltak félre −,

a Varázsló meg csak nézte-nézte,

s tapogatta a  kerteket.

Épp Virágünnep járta,

Na’Conxypanban már a hó esett,

a Varázsló beült egy kávéházba,

lefejtve magáról a keretet.

Rendelt egy Giottót,

míg öklömnyi gömbözetben

hóra hó, év az évre hullva,

zihálva ereszkedett.

Még maradt egy év,

fehér lepedőkre

krikszkrakszot ájult a képzelet,

a festő bújva-bújta,

Na’Conxypánban esteledett.