VASS JUDIT NE NŐJ feljebb, mint illik. Ezen a tájon csak az bírja erővel, ki hagyja, hogy a gaz bőven zabáljon. Ez a magyar Ugar, időtlen, végtelen. És most jön a „mégis”, ne hagyj el értelem. Én nem tudok jobbat írni: „lelkem nem ily honos.” Szertenéztem, itt még az ég is alattomos. Szemét lesunyva fontol sanda választ… közöny, idegenség lelkemre támad. Mint helóta halok, ablakomon egy kacagó szél lobog.
Kedves Judit, milyen igaz minden sorod!