MASZATOS

VASS JUDIT

MASZATOS

vadmacska kóborol

kísért az Aventinuson.

Mikor kigyúlnak

zsoldos arcokon

borgőzös esti fények,

achilleszükbe mar.

Ha elvéreznének,

fellefetyeli vörös levüket,

nyelvén viszi a folyó vizének,

s villogó szemmel követi

a cseppeket,

ahogy felbuzognak

az átrium szökőkútján,

s még vörösebb

cseppeket szitálnak

a terasz márványkövére.

Fáradtan liheg,

izzó kék szemét

szúrja az üres égbolt

közömbös mennyezetébe.

Ez is valami.