VASS JUDIT
MOZDUL
a láb,
és rámozdul a kéz,
még élni lehet.
Hajlik a törzs,
egy még-ölelés,
még érzi kezed,
hogy roppan a hát,
és megroggyan a térd,
hogy „az nem lehet”,
dobban a föld,
ez már feledés,
még ropja neked.
Mozdul a láb,
és rámozdul a szív,
hogy „az nem lehet”.
Vérzik a föld,
ez már temetés,
még tartsd a fejed.
Értelem ez,
bár rámozdul a szív,
és hív a „lehet”,
táncol a föld,
és fordul a kép,
még tartsd a helyed.
Még mozdul a láb,
és rámozdul a kéz,
hogy add a kezed.
Még mozdul a szív,
és dobban a talp,
még tart a „lehet”.
Be First to Comment