A-VAL

VASS JUDIT

A-val

eldugott presszókba ültünk,

hol ventilátor nikotint lehel,

s tejszínhabban vérző

meggyszemek életük bánják.

Bé érezte az unalom báját,

s azt hiszem,

utálta a hangsúlyos verselést.

Cével elhittük ép marad

padlásra-pincébe tuszkolt lélek,

Dé sosem hazudott,

kenyeret tört,

és kerékbe ártatlan igéket.

É nem jött soha el.

Vajon visszanézett?

Olyan magától értetődőn hordta

Szemöldökén a messzeséget.