MÁR

VASS JUDIT

MÁR

messziről hallom,

hogy én jövök

csapást taposva

szúrós erdeidben.

Kanyarítsd, Uram,

tisztásnak az ösvényt,

hasíts egy darab

égboltot fölöttem.

Ott jövök, Uram,

halleluja,

csak még egy percet,

hogy én is lássam:

mivé zúzódtam,

mivé karcoltál

a célhoz vezető

felhorzsoltatásban.

Itt fekszem Uram,

halleluja,

csak még egy percet,

hogy nézelődjem –

a madarak, Uram,

mi végre a hollók,

miért a varjak

szűkülő körökben?