Tolnai Ottó: Nem könnyű (versek)
Nem álltam félre
Mentem át a másik oldalra
vagy jöttem vissza
hátráltam sréhen
láttam egyik cipőm pertlijén
kioldódott a masni
egyértelmű volt
ezt a masnit már nem kötöm újra
pedig szerettem forgalmas járdák
közepén újrakötni cipőm pertlijén
a masnit
felettébb élveztem
ahogy az emberek bosszankodnak
toporzékolnak miért nem állok félre
egy masni végett
leállítom a forgalmat
nem álltam félre
szerettem leállítani a forgalmat
emlékszem az egyik emberke
nyakkendőjéhez kapott
és azt mondta ha nem állok
azonnal félre
ott helyben megfojtja magát.
Tolnai Ottó: VERSEK
(2011)
28.
ismét hajnalodik
mintha már leírtam volna egyszer
vagy többször is ezeket a szavakat
úgy látszik elérkezett az idő
amikor ismételni kezdi magát az ember
titkon persze
mind szorosabbra húzva az áttetsző szálakat
ismét hajnalodik
közel talán már a nap
amikor majd csak ennyit mondok
hajnalodik
az lesz a legszebb
hajnalodik
ezek az ismétlődések
ezek a körök
igen ezek a körök végre
munkám törvényszerűségeit mutatják
boldog vagyok tehát mégis
boldogság • boldogság
így középen ponttal
avagy óriás kárbunkulussal
érdemes lenne egyszer kikezdeni
ezt a „verselést”
ismét hajnalodik
ismét hajnalodik
„Tolnai Ottó (Magyarkanizsa, 1940. július 5. –) Kossuth-díjas szerbiai magyar író, költő, műfordító. A vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveit német, francia és szerb nyelvre fordították le.
Tisza-parti városban, Magyarkanizsán született. 1955 és 1959 között a zentai magyar gimnázium tanulója volt. 1959 és 1962 között az Újvidéki Egyetemen, majd a Zágrábi Egyetemen tanult, magyar nyelv- és irodalom és filozófia szakokon.
1956-tól publikál, eleinte rövidprózával, majd 1960-tól versekkel is jelentkezett. 1961-től az újvidéki Ifjúság hetilap Symposion mellékletét szerkesztette Domonkos István, Fehér Kálmán, Koncz István társaságában,[1] majd az ebből létrejövő, 1964-ben induló Új Symposion alapító munkatársa, 1969 és 1974 között főszerkesztője volt, ahonnan a jugoszláv cenzúra nyomására kellett távoznia. 1974 és 1994 között az Újvidéki Rádió magyar adásának szerkesztőjeként és képzőművészeti kritikusaként dolgozott. (Művészeti íróként azóta is számontartják.[2]) 1992-től 2004-ig az Új Symposion megszűnése után megalakult és Veszprémben megjelenő Ex Symposion főszerkesztője, azóta a szerkesztőség elnöke.
Fiatal éveitől kezdve Újvidéken élt, ahol barátaival, köztük Domonkos Istvánnal és Végel Lászlóval igen hamar a helyi irodalmi- és közélet fontos szereplőivé váltak. Első verseskötete 1963-ban, első regénye, a Rovarház 1969-ben jelent meg. A kettő között 1967-ben a Híd-díj elnevezésű vajdasági irodalmi kitüntetéssel jutalmazták, amelyet tizenhárom év múltán újból megkapott. 1968-ban Domonkos Istvánnal közös könyve jelent meg a Symposion könyvek (az Új Symposion könyvmelléklet-sorozata) keretében, Valóban mi lesz velünk címmel. Bayer aspirin című monodrámáját Jancsó Miklós rendezésében Ladik Katalin adta elő az Újvidéki Színházban 1981-ben.
1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja, a szervezet utolsó elnöke volt, annak megszűnése előtt. 1994-től a Szabadka melletti Palicson él. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. 2001-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. 2004-ben egy évet DAAD-ösztöndíjjal Berlinben tartózkodott. 2005-ben Költő disznózsírból című könyvéért megkapta a Magyar Irodalmi Díjat. 2007-ben Kossuth-díjban részesült.
Érdekes vonulat munkásságában a fiktív lexikoncikkek írása (Új Tolnai világlexikona), ezekben „…olyan fogalmak magyarázatára törekszik, amelyek a Tolnai Világlexikonában nem szerepeltek, vagy meghatározásuk szerinte hiányos. Komoly stúdiumokat folytat ez ügyben a pufajkáról, a Lídia bélésről, Bláthy Ottóról, a tojásról vagy éppen az orchideáról.”[3] (Wikipedia)
Legutóbbi kötetei
Nem könnyű. Versek, 2001–2017; Jelenkor, Budapest, 2017
Szeméremékszerek. A két steril pohár; Jelenkor, Budapest, 2018
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tolnai_Ott%C3%B3
Be First to Comment