ELEFÁNT

VASS JUDIT

ELEFÁNT

voltam

jámbor és szerény

pár napja

legfőbb attrakció Pesten

elefánt

mutatta apám

az első szó volt talán

amit pestiül ejtettem

mert egyszerre

látszott s hangzott

anyám csak nevetett

na innen se rángatjuk el

ezt a gyereket

és belekacsint a képbe

hol homlokom támasztom

az állat légterére

s milyen érdekes

nem emlékszem mégse

sőt később annyira untam

bámulni növényt állatot

képeskönyvvel utazni múltban

nem izgatott a macskánk se

pedig hatalmas volt

bölcs és engedelmes

öregszem

már el-elnézem fentről

a hosszan elnyúlt testet

reggel csak les

míg kávém hörpölöm

alkonyatkor nekidől

az árnyékolt fatörzsnek

egerészni ki fog

de meg se mozdul ha kérdem

most hallja talán a szót először

és nem köti össze

se emlékkel se képpel