július 16, 2024 / Évfordulók

VAJDA LAJOS

Vajda Lajos (Zalaegerszeg, 1908. augusztus 6. – Budakeszi, 1941. szeptember 7.) magyar festő és grafikus. Életműve a 20. századi magyar képzőművészet egyik legösszetettebb és legmagasabb színvonalú teljesítménye. A mindössze 33 évet élt művész a szentendrei fiatalok körében vált példaadó mesterré, az 1945 utáni progresszív művészeti irányzatokat képviselő Európai Iskola a magyar avantgárd egyik legendás alkotójaként tisztelte, a művészettörténész szakma pedig Vajda Lajost egyértelműen a modern magyar művészet egyik vezéregyéniségének tekinti.

1930 és 1934 között Párizsban tartózkodott, és nemcsak a francia festészet legújabb irányzataival, hanem az orosz filmművészet kiemelkedő alkotásaival is megismerkedett. Ez vezette őt drámai fotómontázsaihoz, amelyek az emberiség nagy katasztrófáiról, a háborúról, az éhínségről, a fegyveres erőszakról és a nyomorról szólnak. 1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron népművészeti motívumokat gyűjtött. Stílusában a népművészet, valamint az ortodox keresztény, római katolikus és zsidó szimbólumok absztrakt és szürrealista elemekkel ötvöződtek. Utolsó absztrakt szürrealista rajzai a második világháború borzalmait vetítik előre. Tuberkulózisban halt meg 1941-ben.

Ifjúsága

 

Szegény zsidó család negyedik, utolsó gyermekeként született 1908. augusztus 6-án Zalaegerszegen.  „Rendszeresen rajzolni négy-öt éves korában kezdett, meseillusztrációkat minta után. Később felnagyítja a különféle eredeti rajzokat vagy reprodukciókat, precíz, fegyelmezett technikával.”

1916-ban a család leköltözött az akkor osztrák megszállás alatt álló Szerbiába. Vajda Belgrádban szerb, később német iskolába jár. Szerelmének és későbbi feleségének, Richter Júliának írt levelében a következőket írja: „Te azt hiszed, hogy én nem tudok semmit németül. Pedig én is tanultam két évig osztrák elemi iskolában, «K.u.K. Gouvernement Schule in Belgrad, Kraljica Natalia ulica».”  

A család később Nyugat-Szerbiában, Valjevóban telepszik le. „Hét éven keresztül, 1917-1923-ig ott nyomorognak Belgrádban, később Valjevóban. Lajos így a harmadik és negyedik elemit németül végzi Belgrádban, osztrák iskolában. Szerbiában jár középiskolába is. Kitűnő tanuló. Különösen a történelem és a földrajz érdekli. Abban az időben főként portrékat fest, és rajzol, modell után. Tanárok és hozzáértők nagy jövőt jósolnak a tehetséges fiúnak, apja is reménykedik.” 

Első ismert rajzai 1917-ben készültek. 1923 után a család visszaköltözött Magyarországra. Először újra Zalaegerszegen, majd Szentendrén laktak.  Szentendre páratlan építészete  lenyűgözte a fiatal művészt. „Lajos egész lénye, szelleme hozzátapadt ehhez a városkához, úgy szerette, mint a sajátját. Mások is felfedezték Szentendre érdekességét, de Lajos olyan módszerekkel tanulmányozta, mint senki más.”  A tehetséges és tanárai által is támogatott ifjú az OMIKE) szabadiskolájában Herman Lipót mester keze alatt tanult.

„Tizenhétéves korában egyszer messzire kimegy festeni, elkapja egy zivatar, bőrig ázva tér haza, és nem öltözik át. Ekkor súlyosan megbetegszik, és nem sokkal rá kórházba kerül, ahol fél évig kezelik.” Csonttuberkulózist kap és hétszer kell megoperálni. „Nem sokkal ezután, 1927-ben meghal édesanyja, akit nagyon szeretett, és aki után egész életében búsul.”. A nyarat Valjevóban tölti Miklós bátyjánál.

Főiskolai évei

 

1927 őszén beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. Lyka Károly oktatási reformja következtében a kísérletezést és önálló útkeresést támogató Csók István irányításával dolgozhatott. A Főiskolán barátságot köt Hegedűs Bélával, Korniss Dezsővel, Trauner Sándorral, Kepes Györggyel, Schubert Ernővel, Kreunicker-rel. „Világnézetileg szocialisták, a művészetben konstruktivisták.” Társaival együtt látogatni kezdte a Kassák Lajos vezette Munka-kör rendezvényeit.

Vajda a Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán mutatkozott be egy csendélettel. A kiállítás felzúdulást keltett konzervatív művészeti körökben, és az azon részt vevő hallgatókat, köztük Vajdát, egy konzervatív művésztanárokból álló minisztériumi bizottság eltanácsolta a főiskoláról. A „kirúgottak” a Tamás Galériában még megpróbálkoztak egy közös fellépéssel. 1930 végére a Munka-körrel is szakítottak.

Párizsi évek

 

Vajda 1930 őszén Párizsba utazott. Közel négy évet töltött itt. Sokat nyomorgott, ócska szállókban lakott és alkalmi munkákból tartotta el magát. Franciaországban készült műveinek többsége elkallódott. A megmaradt rajzok és fotómontázsok alapján alkothatunk képet munkásságáról.

Rendszeres látogatója volt a néprajzi múzeumban az óceániai, indiai és afrikai törzsek kultúráját bemutató előadásoknak. Párizsban ismerkedett meg Szabó Lajossal, aki komoly hatást gyakorolt szemléletére.

„Anyagi körülményei olyan rosszak voltak, hogy csak silány táplálkozással tudta fenntartani magát, sőt volt egy időszak, amikor néhány napig semmit sem evett. (…) Ö is, mint annyian, különféle alkalmi munkákat vállalt, hogy létezni tudjon. (…) Két legkedvesebb múzeuma Musée de l’Homme és a Guimet Museum. „Nem próbálkozott azzal, hogy a modern festészet néhány divatos fogását elsajátítva kívánjon bekapcsolódni a művészeti életbe, a műkereskedelem körforgásába.”

Szentendrei programja

 

1934-ben fizikailag megviselten, de művészileg feltöltődve és felkészülten tért vissza Magyarországra. Vaszary János rajziskolájába járt, itt ismerkedett meg Bálint Endrével. A Képíró utcai szállóban bérel szobát. Egy ideig Fehér József festővel lakott együtt, később Bálint Endre lett a szobatársa. (A szomszédos szobában Anna Margit és Ámos Imre lakott. 1935 nyarán Korniss Dezsővel elkezdték Szentendre és a környékbeli falvak motívumait rajzolni. Ősszel megismerkedett majdani feleségével, Richter Júliával. Házasságkötésükig tartó rendszeres levelezésük művészi fejlődésének fontos dokumentuma.

1936-ban Vajda és Korniss Dezső folytatja szentendrei motívumgyűjtésüket. Beszélgetéseik során kidolgozták az ún. „szentendrei programot”, a bizánci és a preklasszikus tradíció és az avantgárd elemeit felhasználó, a Kelet és a Nyugat művészete között összekötő szerepet vállaló mozgalom koncepcióját. Vajda a transzparens rajzmontázsok technikáját alkalmazta, és módszerét „konstruktív-szürrealista tematikának” nevezte. „1936 őszén beküldi nagy Ikonos önarcképét a KUT-ba. Ez volt ekkor a legprogresszívabb művészeti tömörülés. A zsüri azonban visszautasítja azzal az indoklással, hogy tehetséges ugyan, de még kiforratlan.” 

1937 táján Vajda művészetében érzékelhető változás kezdődött. Korniss Dezsővel való viszonya megromlott, így a „szentendrei program” megvalósítása is lekerült a napirendről. Ősszel menyasszonyával együtt az akkor Párizsban élő Ámos Imréék műtermébe költözik; decemberben ugyanott műteremkiállítást rendez. „A sok évi külföldi tartózkodása után hazaérkezett Kállai Ernő nagy örömmel látja, hogy itthon is találkozik valódi modern törekvésekkel. A Korunk Szavában publikált méltatás Vajda Lajos felfedezését jelenti. Az ilyen felfedezésnek persze korántsem lehetett konkrét visszhangja a hivatalos műkritika területén. Mégis rendkívüli jelentősége volt az igazi értő rezonanciának Vajda számára: bizonyosság arra, hogy egy messziről jött, széles horizontú esztéta ugyanolyan nagyra értékelte, mint legszűkebb baráti köre.”

1937-1938 telén apja megvonta anyagi támogatását, amely eddig a megélhetését biztosította. Macskássy Gyula trükkfilmjében heti 30 pengőért volt fázisrajzoló. 1938. január 9-én feleségül vette Richter (Vajda) Júliát. Nyomorúságos albérletekben laknak. Felesége bérvarrást vállal.

Nem evilági tájakon

 

1938 és 1940 között rontó szellemek, arctalan maszkok, halált idéző többértelmű lények víziói jelentek meg műveiben, miközben egyre súlyosbodó betegségével és a vészterhes háborús fenyegetéssel küzdött. 1939 nyarán több fiatal művésszel együtt Szentendre külterületén, az ún. Haluskay tanyán dolgozik. Szén- és tusrajzain képzeletbeli tájakat, démonokat, az archaikus kultúrák ihlette formákat jelenít meg. Egészségi állapota rosszabbodik.

1940-ben műteremkiállítást rendez Szántó Piroska és férje, Seiden Gusztáv fotós Szép utcai lakásában.  Szeptemberben Vajdát behívták munkaszolgálatra. Rossz egészségi állapota miatt azonban három hét után leszerelik.

Az utolsó év

 

1941-ben „Az Új Szent János-kórházba kerül. Nyolc hónapig beteg. Nagyon gyűlölte a kórházat, félt ott lenni. Minduntalan látnia kellett, hogy mentek tönkre és haltak meg az emberek körülötte. (…) Öt nappal a halála előtt kijelentette, hogy egy percig sem marad a kórházban. Vigyem „haza” albérleti lakásomba. Az orvos azt mondta, hogy hazavihetem, mert állapota reménytelen. Csak magamra vigyázzak. (…) A ház lakói felhördültek ellenem, hogy egy haldoklót hoztam a házba. Kitelefonáltam a Budakeszi-szanatóriumba. A mentők elvittek bennünket oda. Szombat délelőtt volt. „ (Vajda Júlia)

Vajda Lajos szeptember 7-én hunyt el a budakeszi tüdőszanatóriumban. „Másnap reggel, amikor felmentem, vasárnapi mise volt a földszinten. Kérdeztem, szívesen hallgatja-e? Azt felelte, ha ugyanezt szépen hallaná, akkor igen. Egész nap alig szólt valamit. Már nem kapaszkodott az élőkbe, édesanyját emlegette. Nagyon csendesen halt meg.” A vészkorszak alatt Vajda Lajos valamennyi családtagja elpusztul, özvegye bujkál, műveit csak nehézségek árán tudja megmenteni.

Vajda recepciójáról

 

1943-ban Kállai Ernő rendezi meg az Alkotás Művészházban emlékkiállítását. A kiállításról szóló kritikában Kállai a következőket írta: „Vajda elképesztő rajzkészséggel rendelkezett, amelyet a valóság állandó, alapos megfigyelése edzett, de a művész képzelete a hétköznapi dolgok láttán is észrevette azokat a különös alakzatokat, amelyek a vonalak véletlenszerű összjátékából keletkeznek. (…) Senki sem értette úgy, mint ő a vonalak lelki életét: a kifejezőerő és a bonyolult képi asszociációk rejtett gazdagságát. Összekapcsolta a vonalakat, és úgy játszott velük, mint a zenész a hangjegyekkel.  „

1946-ban az Európai Európai Iskola tiszteletbeli tagjává avatja. 1948 utáni években a hivatalos művészeti politika évtizedeken keresztül nem vesz tudomást Vajdáról. Műveit ebben a nagyon nehéz időszakban a festő özvegye, Vajda Júlia őrizte. Vajda Lajos első múzeumi kiállítására csak 1969-ben kerül sor a székesfehérvári Szt. István Király Múzeumban. 1986-ban nyílt meg tiszteletére a Vajda Lajos Emlékmúzeum.

Források:

Forrás: Wikipedia https://hu.wikipedia.org/wiki/Vajda_Lajos_(fest%C5%91)

CategoriesÉvfordulók

vjit Written by:

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük