HELTAI JENŐ

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem igér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.

Heltai Jenő, született Herzl Eugen (Pest, 1871. augusztus 11.^[2] – Budapest, 1957. szeptember 3.) Kossuth-díjas magyar író, költő, újságíró, producer, dramaturg, Herzl Tivadar politikus, publicista és író unokatestvére.

Herzl Károly férfiruha- és terménykereskedő és Reich Jozefa elsőszülött gyermeke. Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott: a Magyar Hírlap, A Hét, a Pesti Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársa volt, de megjelentek versei a Borsszem Jankóban, a Magyar Szalonban, az Ország-Világban és a Magyar Géniuszban is. Katonai pályára lépett, 1892-ben tartalékos hadnagy lett; sokat utazott: élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben és Isztambulban is. Herzl családi nevét 1913-ban Heltaira változtatta.

1900-ban és 1901-ben is katonaként szolgált Nyitrán a 14. gyalogezrednél. Néhány költeménye is született itt tartózkodásakor. Már 1900-ban titkárként, 1914–18-ban dramaturg-igazgatóként dolgozott a Vígszínháznál, 1918-tól az Athenaeum kiadó irodalmi igazgatója, 1916-tól a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke. Később, 1929-től a Belvárosi Színház, majd 1932–1934-ben a Magyar Színház egyik igazgatója volt.

Dalszövegeket is írt, pl. Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához is a szövegeket („Kék tó, tiszta tó…”). Nagy műveltségű, egyben kifinomultan könnyed, franciás lezserségű író volt. Színpadi műveiben is kitűnt költői készsége: 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát. A mű – többek között – sajátos humorral ábrázolja Hunyadi Mátyást.

1903. augusztus 8-án Budapesten házasságot kötött még Herzl néven a római katolikus Hausz (Hans) Valériával. 1906 februárjában bejelentette, hogy elhagyja az izraelita vallásfelekezetet, de nem nyilatkozott arról, hogy milyen vallásra kíván áttérni (22334/906 sz. 1906 február 5). Házasságukat 1917-ben felbontották. 1923. május 15-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött az özvegy Gács (Fröhlich/Frőhlich Ilona) Lillával (református), Frőhlich Vilmos és Klein Friderika lányával.

Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények. Kikeresztelkedett fia lépéseket tett megmentése végett, de ő nem kért mentességet, mert személyesen kellett volna írnia a kormányzónak, inkább bujkált. Élete vége felé még megérte az elismerést: műfordítói tevékenységéért a Francia Becsületrenddel tüntették ki, 1948-ban pedig Kossuth-érdemrend (I. fokozat) elismerést kapott. A PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.

86 éves korában, 1957. szeptember 3-án hunyt el.