SZONTAGH PÁL

„1875-ben a következőket írták róla a Pesti Hírlapban:

„ egyszerű, igénytelen, nemes kristálytiszta karakter, nagy műveltséggel párosult hatalmas ítélőtehetség… jöhetnek nagyobbak, geniálisabbak, de tiszteletre és szeretetreméltóbbak aligha, s hozzá hasonlóak pedig éppen nem”.

Nógrádi Szontagh Pál (Szécsény, 1820. szeptember 11. – Horpács, 1904. június 15.) a főrendiház tagja, képviselőházi alelnök, belső titkos tanácsos, a reformkori Nógrád vármegyei nemesi ellenzék egyik vezetője.

1848-ban fogalmazó lett a bécsi magyar minisztérium-ban Esterházy Pál herceg első magyar külügyminiszter és ennek államtitkára, Pulszky Ferenc mellett, Henszlmann Imrével együtt. Azzal vádolták, hogy segítette Bem József Bécsből való menekülését és ezért kétévi börtönre ítélték. Olmützbenraboskodott.

Kiszabadulása után, 1850-től élt horpácsibirtokán, Madách Imrével való bensőséges barátsága nagy hatással volt Madáchra. Madách Imre több alkalommal megfordult barátja horpácsi birtokán, bízva nagy műveltségében, irodalmi felkészültségében minden művét megmutatta barátjának, és Az ember tragédiája kéziratát is az ő buzdítására küldte meg Arany Jánosnak. Szontágh Pál a Kisfaludy Társaság alapító tagja és lelkes támogatója volt. Szontágh Pál halála után birtokát Mikszáth Kálmánvásárolta meg 1904-ben. Kapcsolatuk közismert, Mikszáth számos tárcában és novellában eleveníti fel alakját. (Wikipedia)

https://hu.wikipedia.org/…/Szontagh_P%C3%A1l_(politikus…

„Szontagh megérte azt is, hogy az egyik keresztfia, Szemere Attila később képviselőtársává lett.

De már akkor az öreg úr filozófiai állásponton állott és nem is jutott eszébe semmiféle miniszterség többé. Hogy a fiatalember mégis többre vigye, a vén sas tanítgatta egy darabig röpülni, szabad óráiban.

− Bizony édes fiam, beszélni is kell tudni, de hallgatni még jobban. Olyankor kell pedig legjobban hallgatni tudni, amikor legjobban esne a beszéd. Ha a nyelvednek nem tudsz parancsolni, sohasem lesz belőled miniszter. Látod, én beszélni, azt mindig tudtam, de hallgatni már nem tudtam. Azért…

− Úgy-e − vágott közbe az ifjú sas −, azért nem lett miniszter a kedves bátyámból?

A vén sas összehúzta a sűrű szemöldökét: − Te szamár! Nem lesz belőled soha semmi! Lásd, ezt már nem lett volna szabad kérdezni.”

Anekdota estére

Fcultura.hu%2Fkultura%2Fanekdota-estere-