KORDA SÁNDOR

Janovics Jenő kapcsolatuk kezdetére így emlékezett 1936-ban:

„A pesti Newyork–-kávéház hideg márványasztalánál álmodozott a fiatal, nyurga Korda valami szerény megélhetést biztosító ujságírói alkalmaztatásról, amikor vonatra ültettem és levittem Kolozsvárra filmrendezőnek évi 18.000 korona fix fizetéssel. (…) S ma? Korda Sándorban az angol nemzeti filmgyártás megteremtőjét ünnepli öt világrész közönsége.”

Korda Sándor (Sir Alexander Korda) (Pusztatúrpásztó, 1893. szeptember 16. – London, 1956. január 23.) magyar származású filmrendező és producer, a brit filmipar egyik meghatározó alakja és a London Films brit filmstúdió alapítója.

Korda Sándor, aki az ugyancsak a filmiparban dolgozó Korda Zoltán és Korda Vince bátyja, Kellner Sándor László néven látta meg a napvilágot. Túrkevén végezte az elemi iskolát, s mivel a család Pusztatúrpásztón élt, bentlakásos iskolába kellett járniuk. Hétfő reggel jött értük egy szekér, ami elvitte őket az iskolába, majd péntek este hazavitte őket. Miután egy szemfertőzés következtében sokdioptriás szemüveget kellett hordania, a későbbiekben felmentették a háború alatti katonai szolgálat alól és a forgatókönyveket és a könyveket is nagyon közel tartva magához tudta olvasni.

Korda gyerekkorában írónak készült, meg sem fordulhatott a fejében a filmezés, hisz azt még épphogy feltalálták. Mondhatjuk, hogy Korda egyidős a filmmel: ő 1893-ban született, a Lumier fivérek pedig 1895-ben vetítettek először. Korda még 13 éves sem volt, amikor az apja vakbélgyulladásban váratlanul meghalt. A család támasz és jövedelem nélkül maradt, ezért el kellett hagyniuk Pusztatúrpásztót. Kecskemétre költöztek a nagyapjukhoz, aki nagyon szigorú volt. Időnként szíjjal verte a gyerekeket. Ebben az időben még az ilyen neveltetés elfogadott volt, de a gyerekeket apjuktól soha nem érte fizikai bántalmazás. Kordának elege lett, és nem habozott sokat, elhagyta Kecskemétet és elindult Budapestre, hogy megvalósítsa az álmait. Az első időkben távoli rokonoknál húzta meg magát. A Mester utcai Kereskedelmi iskolába járt, itteni kedvenc jeligéjéből (Sursum corda – „Emeljétek fel szíveteket!”) származik későbbi vezetékneve. Amint lehetősége nyílt rá, felhozatta a családját Pestre. Mióta apjuk meghalt, átvállalta a családfő szerepét, s ezt a feladatát mindig is nagyon komolyan vette. Tanulóéveiben még többet olvasott, mint régebben. Filmes pályája kezdetén irodalmi műveket filmesített meg, mint például: Jókai Mór: Az arany ember című művét, vagy Babits Mihálytól a Gólyakalifát.

Fiatal éveiben újságírással foglalkozott, először a Független Magyarország párizsi tudósítója lett, azután a filmekkel foglalkozó újságokba kezdett írni. 1912-ben, 19 évesen már filmelméleti cikkek sorát publikálta a Mozgófénykép Híradóban, a Világ (1911–1918) című napilap filmkritikusa volt, és 1918-ig több filmlap (pl. Pesti Mozi, A mozi és a Mozihét) szerkesztője volt. 1914-től filmrendezőként is dolgozott, első filmje A becsapott újságíró.

A Janovics Jenő által Kolozsvárott alapított filmgyár, a Corvin, 1916-ban a világ hetedikként megnyitott filmgyára volt. Az alapító Kordát tette meg főrendezőjéül, kapcsolatuk kezdetére így emlékezett 1936-ban.

Korda 1917 áprilisában Pásztory M. Miklóssal megvette a Corvin Filmgyárat, majd még ugyanabban az évben megalapították Pesten is a „Corvin-filmgyár és filmkereskedelmi r.-t.” nevű vállalkozásukat. Ez, a Róna utcánál megvásárolt terület a magyar filmgyártás fellegvárává lett több mint száz esztendeig, itt mind a mai napig forognak filmek; Corvin után hívtak Hunniának, majd Mafilmnek; mára a Magyar Nemzeti Filmalap része. A filmes vállalkozás anyagi szempontból sem volt rossz befektetés, egy milliós alaptőkéjüket 1918-ra két és fél millió, majd 1919-re nyolc millió koronára emelték. Korda rendezte az egyik első, külföldön is bemutatott magyar filmet, a Fehér éjszakákat. Magyarországról történő távozása (1919) előtt már 25 film rendezése fűződött a nevéhez.

A Magyarországi Tanácsköztársaság idején Korda direktóriumi tag, a filmgyártás művészeti vezetője volt. A tanácsköztársaság bukása után későbbi felesége, Korda Mária azzal mentette meg életét, hogy kivitte Bécsbe. 1921. március 1-jén Budapesten, az Erzsébetvárosban kötöttek házasságot. Ezek után Korda Bécsben folytatta pályafutását, ahol megrendezte többek között: Herren der Meere (A tenger urai) című filmet 1922-ben. Bécsben azonban csupán két évig maradt. 1923-ban Berlinbe költözött, ahol szintén nem éltek sokat a feleségével.

1927-ban azért mentek el Berlinből Hollywoodba, amelyet ebben az időben kezdték a filmgyártás fővárosának hívni, mert Korda nagyon szerette volna kipróbálni. Amerikában a United Artists rendezője lett. Felesége színésznő volt, és addig minden filmben játszott, amit Korda rendezett. 1927-ben Mária karrierje kettétört, ugyanis akkor kezdődött a hangosfilm korszaka, s Hollywood összes stúdiója is hangosfilmre váltott. Máriának olyan erős akcentusa volt, hogy egy rendező sem akart vele dolgozni, még a saját férje sem. Ezért 1930-ban elváltak. Mária annyira megharagudott férjére, hogy még közös gyereküket is apja ellen nevelte, és élete végéig perekkel keserítette meg Korda életét.

Ma sem lehet tudni milyen okból, de Korda nem érezte jól magát Hollywoodban, így 1931-ben Londonba költözött a fivéreivel. Ott alapította meg 1932-ben a London Films filmstúdiót és több kisebb stúdiót. Filmjei igazán látványosak voltak, ami a színes filmek megjelenésével csak fokozódott. Leghíresebb közülük az 1933-as VIII. Henrik magánélete, amely azonnal óriási nemzetközi filmsiker lett, és Oscar-díjra is jelölték.

Ezek után még több nagy sikerű filmet forgatott, mint például a Rembrandt (1936). Producerként többek között olyan filmek fűződnek még nevéhez, mint A dzsungel könyve és a III. Richárd.

1942-ben Korda Sándor lett az első filmrendező, akit lovaggá ütöttek. 62 évesen szívrohamban hunyt el, Londonban. A Brit Filmakadémia az év legkiemelkedőbb filmjeinek járó díjat róla nevezte el. Ugyancsak ő a névadója az Etyeken létesített Korda Filmstúdióknak.

https://hu.wikipedia.org/…/Korda_S%C3%A1ndor…