KONFUCIUSZ

Konfuciusz i. e. 551–479 között élt. 

Konfuciusz családneve: Kong (Kǒng 孔); utóneve: Csiu (Qiū 丘); adott neve: Dzsong-ni (Zhòngní 仲尼). Tiszteleti neve: Kung-ce (孔子), azaz Kung mester, vagy csak röviden dzü (子): ‘mester’. Habár a dzü’ (‘mester’) tiszteleti utótag ott szerepel a legtöbb csou-kori filozófus nevében (Lao-ce, Csuang-ce, Szun-ce stb.), a „Mester” (ce), illetve „a Mester mondotta” ( ()ce jüe (zi yue)) mindig Konfuciuszra, illetve az őáltala mondott bölcseletekre vonatkozik. A Kung Fu-ce (pin-jin: Kǒng Fūzǐ 孔夫子) névváltozat csak évszázadokkal halála után keletkezett – élete során ezt a formát soha nem használták. Jelentése: Kung tanító-mester. A modern kínai nyelvhasználatban a közbeékelődő fu (夫) tagot általában nem használják, csak a Kung-ce alakot.

A kínai hagyomány szerint Konfuciusz a hatalmát elvesztő, Ce családnevet felvett Sang-dinasztia uralkodócsaládjának leszármazottja.

A név magyar átírása

A név helyes magyar átírása: Konfuciusz, a jelenlegi magyar helyesírási szabályzat ezt a változatot preferálja.^[3] A tudományos sinológia is a Konfuciusz formát használja, és ezt alkalmazzák a gyakorlatban más helyeken is (pl.: Konfuciusz Intézet). A Kung Fu-ce megnevezést a Kínában tevékenykedő első jezsuita szerzetesek ültették át latinos alakba mint Confucius (a hagyomány szerint a latinosított formát az olasz Matteo Ricci alkotta).

Miután Konfuciusz tanai, államelmélete a hivatalos állami ideológiává váltak az évszázadok során, több tiszteleti nevet is adományoztak neki a különböző kínai császárok: i. e. 1. század, Han-kor: „Nagyrabecsült és fennenhirdetett Ni Úr” (褒成宣尼公 bāo chéng xuān ní gōng); 16. század, Ming-kor: „A legnagyobb bölcs – első tanító” (至聖先師 zhì shèng xiān shī); valamint: „Tízezernyi nemzedék tanítói példaképe” (萬世師表 mò shì shī biǎo).

Konfuciusz életének áttekintésekor külön kell választani a legendákat a tényektől. Sajnos tényszerű adat igen kevés maradt fent. A leghitelesebb forrás a Beszélgetések és mondások, amely Konfuciusz bölcseleteit tartalmazza. Ebben sok helyen bukkan fel a Mester alakja – ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a róla szóló történetek szimbolikusak-e, vagy egy-egy valóban megtörtént eseményt írnak le. A második forrás, mely nem sokkal Konfuciusz halála után íródott, a Kung ce csiajü (孔子家語), vagyis a „Kong család története”. Itt már sok legendás elem is belekerül az elbeszélések fonalába, ezen túl pedig továbbra is sok történetnek inkább szimbolikus jelentése van, a tanítások egyfajta példázataiként szerepelnek. A későbbi írásokban Konfuciuszt gyakran a történet hitelességét alátámasztandó szerepeltették. A harmadik és egyben legfontosabb forrás A történetíró feljegyzései – Kína első történetírója, Szema Csien alkotása, ami i. e. 86 körül íródott. Ennek a 47. fejezetében részletes és kronológiailag folyamatos biográfia olvasható Konfuciuszról. Az e három művön kívül minden egyéb forrás leginkább legendáknak tekinthető – Konfuciusz életére valós relevancia nélkül.

Tanításai a kínai kultúra és gondolkodás alapjává váltak. Filozófiájának hatása mind a mai napig töretlenül meghatározó szerepet játszik egész Délkelet-Ázsiában. A mester bölcselete ma már nemcsak Kínában éli egyre erősödő reneszánszát, hanem az egész világon mind többen fordulnak elismeréssel felé…

Életében nem írt semmit, csak szóban oktatott. Mindent, mit róla tudunk, tanítványai, illetve tanítványainak tanítványai jegyeztek le…Csakúgy, mint életrajzával kapcsolatban, tanításai vizsgálatakor is el kell választani a valóban Konfuciusz eszmeiségét tükröző tanításokat azoktól, amiket a későbbi korok gondolkodói tulajdonítottak neki, főleg azon indokból, hogy saját írásaiknak nagyobb hitelességet, és ezáltal elismertséget szerezzenek.

A ma ismert ókori művek között egy sincs, amit bizonyíthatóan Konfuciusz írt volna…Valószínűleg élete során semmit nem írt, csak szóban oktatott. Egyetlen olyan mű van, mely tanításait valószínűleg hűen tükrözi: a Lun jü.

Ebben a műben nagyjából ötszáz különálló beszélgetés és mondás található, melyeket a tanítványok gyűjtöttek össze mesterük halálát követően, és vagy ők, vagy a tanítványok következő generációja jegyzett le…

Konfuciusz filozófiája számos „alapfogalomra” épül. A legfontosabb ilyen alapfogalmak: a helyes út (道 tao), az erények (德 te), a tradíciók (禮 li), az igazság (義 ji), a kötelességtudat (忠 csung), az empátia gyakorlata (恕 shu), a szavahihetőség (信 hszin), a bátorság (勇 jung), a gyermeki szeretet (孝 hsziao), az éberség (仁 zsen), a harmónia (和 hö), a boldogság (樂 lö), a tanulás (學 hszüe), a műveltség (文 wen), a nevek helyreigazítása (正名 cseng ming), a közép (中 csung), a tettrekészség (敏 min), az akaraterő (志 csö), az elégedettség (說 jüe), a nemes ember (君子 csün ce), a kisember (小人 hsziao zsen), a megfelelő-ember (善人 shan zsen), az írástudó (士 shi), a kiváló-erényű ember (賢 hszien) a tökéletes-bölcs (聖 sheng). ….”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Konfuciusz