ZARATHUSTRA

VASS JUDIT

ZARATHUSTRA

lejött a hegyről,

már mindennel szembenézett.

Nem volt már mindenható,

csak sokezer éves képzet.

Félelem szülte rettegés a nyájban,

apátlan-anyátlan iszonyat…

hát innen kell újraszülni magadat

szemben a csillagos éggel,

magadból, az istentelen ésszel.

Úrrá lenni félelmen-szolgaságon,

élni és halni százszor,

felölteni arrcodra az embert,

a büszkét, a kérlelhetetlen

ént.

Sem rokona, sem ismerőse

lidérces, messze fény.

Nekivágni újra meg újra,

mert szabadság az ember útja.

Hogy látva lássanak,

hogy látva lássanak.