ALARÖSERS

VASS JUDIT

ALÁRÖSERS

Szindbád szegény volt,

elhagyatott,

beesett, sárga arcát

a hold világította meg,

már nem akadt

szonáta hangulat

őszike semmise

se a semmi mása

a sziget tölgyein 

nem búg

a havas podolin

sosemvolt pestbudára

behajt egy szénás szekér

utasokat nem szállít

és szindbád

a forgalomból kiáll

de vesztegel még  egy kicsit

az nem lehet hogy

ennyi volt

és az is csak múlt időben

ezt nem gondolta komolyan

ő sem

kifosztott koldusként

bolyongott az éjszakában,

és valóban céltalannak

látta az életet,

amelyhez pedig

mindig ragaszkodott

s amely most szökött szárba

egy ósdi óra felcsörömpöl

ébredj a jelen zaklatásra

minden emberbe beköltözött

minden ősének minden sorsa

megindulnak a temetők

öngyilkos véres lakodalomba

az álmok színes gyöngyeit

szorítsd ki únod a valót

béke veletek

néz körül szindbád

és írni kezdett

valami életes zenés

szív alá valót