EPILÓGUS

VASS JUDIT

EPILÓGUS

Az életet már megjártam,

de fogalmazzunk árnyaltan:

mellettem a hangyaboly

leginkább csak ellohol.

        Tovább! Tovább!

Míg egy soron bíbelődtem,

szobor lettem, ég-felhőtlen.

Amit belefirkál itten

isten-emlék elfelejtem.

        Hovább? Hovább?

Ha egy jól sikerült rímmel

találkoztam, mintha vízen

jártak volna benne árnyak,

hídja feszült szivárványnak.

          Az ám, komám…

Hanem ami jobb lett volna,

nem kerül már annak sorja,

Kihalt lettem, morcos, zsémbes,

ritkuló beszédem végleg:

             na lám, na lám,

általmennék pallón hídon

énutánam ne huhogjon

hiány töredék temérdek

bolygó testem kerüljétek

                    hess madár!