Körösfői-Kriesch Aladár (egyes forrásokban Körösfői Kriesch) (Buda, 1863. október 29.– Budakeszi, 1920. június 16.) magyar festő, szobrász, iparművész, a szecesszió kiváló képviselője.
Kriesch János (1834–1888) zoológus fia. Mintarajziskolai tanulmányai alatt Székely Bertalan és Lotz Károly voltak a mesterei. München és Velence után 1891/92-ben Rómában volt ösztöndíjas. 1895. augusztus 15-én megházasodott; a kolozsvári Főtéri római katolikus templomban tartotta esküvőjét kökkösi Újvárossy Ilonával (Ilkával). Abt Antal és Szamossy János egyetemi tanárok voltak a násznagyok. 1896-ban rövid ideig a párizsi Julian Akadémiát látogatta, előtte Olaszországban, Spanyolországban tett tanulmányutat.
1897–1902 között Az Országház dekorációs munkálataiban működött közre.
1901-ben Gödöllőn, az Erdő (ma a nevét viselő) utcában vett házat, ezzel megalapította a gödöllői művésztelepet Nagy Sándorral együtt, bár utóbbi csak 1907-ben költözött ide. Itt Ruskin és a preraffaeliták hatására a képzőművészet középkori festési technikáit próbálták feleleveníteni. Azonban legnagyobb érdemük a magyar szecesszió meghonosítása, a magyar kézműves- és népi hímzési motívumok tanulmányozása, utóbbiak ihlették Körösfőit számos szőnyegminta és textil falikép tervezésére. 1904-ben létrehozta a szövőiskolát. Az igényesebb képes kárpitok kivitelezését Párizsban megismert svéd származású barátja, a Gödöllőn letelepedő, műtermet is építtető Leo Belmonte vállalta.
1913-tól az Iparművészeti Iskolában tanított. 1913-ban Céhbeliek néven művészcsoportot szervezett. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a Gödöllői Városi Múzeum.
Főbb művei:
- Az Országház Vadásztermében freskói
- Vadászat. Etele megmenti Budát
- Halászat a Balatonon a 15. században
- Falképek a Zeneakadémia előcsarnokában
- A művészet forrása (1907)
- Arcképek
- A marosvásárhelyi Kultúrpalota falképei
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6r%C3%B6sf%C5%91i-Kriesch_Alad%C3%A1r
Be First to Comment