Schlesinger Lajos (Nagyszombat, 1864. november 1. – Giessen, 1933. december 16.) Lobacsevszkij-díjas magyar–német matematikus, egyetemi tanár, akadémikus.
Az elemi iskolát szülővárosában kezdte, majd Pozsonyban járt középiskolába. Heidelbergben és Berlinben matematikát és fizikát tanult, majd 1887-ben Berlinben doktorált Lazarus Immanuel Fuchs és Leopold Kronecker irányításával.[1] 1889-től Berlinben, majd 1897-ben Réthy Mór (1846–1925) ajánlására a kolozsvári egyetemre került, ahol 1911-ig oktatott. 1902-ben az MTA tagjai közé választotta. Az 1906–1907-es tanévben a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja.[2][3]
Geometriai tevékenységéért 1909-ben megkapta a nemzetközi Lobacsevszkij-díjat (a díjat tulajdonképpen később kapta, de 1909-es megjelöléssel). 1911-ben meghívták a pesti egyetemre rendes tanárnak. De Budapesten csak rövid ideig oktatott, mert meghívták a giesseni egyetemre.[1] 1911-ben Németországba költözött, és a giesseni egyetemen tanított 1930-as nyugdíjazásáig. Ezalatt 24-en doktoráltak az irányításával.[4]
1897-ben feleségül vette Lazarus Fuchs leányát, Clarát, három gyerekük született Kolozsváron.[1]
Munkássága
Schlesinger kutatásai főleg a függvényelmélet és a lineáris differenciálegyenletek témájába tartoznak. Egy speciális esetben megoldotta Hilbert 23. problémáját (Van-e lineáris differenciálegyenlet minden adott szingularitáshoz és monodrómiacsoporthoz?). Az általános esetről 1994-ben bebizonyították, hogy nem igaz.
Schlesinger nevéhez fűződik Bolyai János kolozsvári szülőházának felkutatása, több kiváló, a Bolyaiakat értékelő tudományos dolgozatnak a publikálása. A kolozsvári egyetemen előadást tartott a Bolyai-geometriáról.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Schlesinger_Lajos
Be First to Comment