BORN IGNÁC

Born Ignác (németül Ignaz Edler von Born; Gyulafehérvár, 1742. december 26. – Bécs, 1791. július 24.) erdélyi szász geológus, felvilágosult tudós, udvari tanácsos,

A VILÁG ELSŐ NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGÁNAK AZ ALAPÍTÓJA. Feltehetőleg ő volt Mozart Sarastrójának mintaképe a Varázsfuvolában.

KARDOS ISTVÁN

Aki Sarastro modellje volt

Born Ignác (1742-1791)

A 18. és 19. század magyar tudósainak van egy közös sorsmotívumuk. Sokuknak máig vitatják nemzeti hovatartozását, és gyakran nem is alaptalanul. Így vallja például egyaránt magáénak Bél Mátyást vagy Kempelen Farkast a magyar, az osztrák és szlovák tudománytörténet, és ez a sorsa magyar-osztrák-cseh relációban Born Ignácnak is. Személyükben mintha csak igazolódna Erasmus feltevése a tudomány – már évszázadokkal ezelõtt megvalósult – nemzetköziségérõl, a latin nyelvtudományban általánossá válásáról, az életpálya során a szülõföldtõl való eltávolodásról, amit a megismerés elfojthatatlan vágya és göröngyös útja, az eszmék, tapasztalatok és az ismeretek személyes érintkezésben megvalósult cseréje elkerülhetetlenné tett.

    Az erdélyi Gyulafehérváron (ma: Alba Iulia) 1742. december 26-án született Born Ignác életútja már egészen fiatalon így alakult. Elemi iskoláit ugyan még Nagyszebenben végezte, de rögtön azután a bécsi jezsuiták gimnáziumába került. Magába a rendbe is belépett, de a Jézus Társaság szellemisége igencsak riaszthatta, kedvét szeghette, mert még be sem töltötte tizennyolcadik életévét, amikor elhagyta õket.

    Prágába ment, az akkori Európa egyik tudományos központjába, és ott, tanulmányai folyamán, egyre inkább a bányászat és a kohászat felé fordult az érdeklõdése. Az 1760-as évek második felében beutazta Nyugat-Európát, tanulmányútja során fõleg természettudományos és mûszaki kérdésekkel foglalkozott. 1770-ben visszatért Prágába, ahol a prágai pénzverõ és bányászati hivatal ülnökévé nevezték ki. Pozíciója lehetõvé tette számára, hogy meglátogassa és tanulmányozza a Monarchia legjelentõsebb bányavidékeit, mindenekelõtt a felvidéki, a bánsági és az erdélyi körzeteket. Tapasztalatait huszonhárom nagy lélegzetû útilevélben összegezte, amelyet 1774-ben tett közzé. (Briefe über mineralogische Gegenstände, Frank-furt-Leipzig.) A kötet tudományos értékét mi sem jellemzi jobban, mint hogy még abban az évtizedben angol, francia és olasz nyelven is megjelent, s hogy a magyarországi bányászat és ásványtan tankönyvévé nyilvánították.

    1772-ben, felsõbányai kutatásai közben, súlyos gázmérgezést szenvedett. Felépülése után, Mária Terézia – aki kezdettõl fogva nagyra értékelte Born szaktudását és tudományos eredményeit – Bécsbe hivatta, s megbízta a császári természetrajzi gyûjtemény rendezésével és leírásával. Munkája végeztével lovaggá ütötte és udvari tanácsossá nevezte ki.

    Born, a fáradhatatlan kutató és újító, nem sokkal ezután bejelentett egy olyan találmányt, amely egycsapásra világhírnevet biztosított számára. A nemesfémek kinyerésének módszerét tökéletesítette. Merõben új és igen gazdaságos eljárásával az arany és az ezüst érceinek higannyal történõ kivonását dolgozta ki, az ún. amalgamálás mûveletét. Kísérleteit – melyet egy kis bécsi laboratóriumában kezdett el – a Selmecbánya melletti Szklenón, egy e célra épített kohóban fejezte be, immár nagyüzemivé fejlesztve találmányát.

    Szklenó (a mai Sklené) nemcsak emiatt tudománytörténeti nevezetesség. E helységhez fûzõdik a világ elsõ mûszaki tudományos kongresszusa, amelyet a bányászat és a geológia témakörében Born hívott össze 1786 szeptemberében, s amelyen a kor huszonhét nagyhírû tudósa vett részt. Ugyancsak Born kezdeményezésére alakult meg az elsõ európai bányászati társaság, amelyhez amerikai szakemberek is csatlakoztak.

Általában Born Ignác tudományszervezõ tevékenysége páratlan volt a maga korában. 1774-ben tudóstársaságot hozott létre Prágában, szabadkõmûves páholyt alapított Bécsben – „Zur Wahrheit” (az Igazsághoz) néven-, amelynek neves tudósok, mûszaki szakemberek, másfelõl írók, mûvészek (Mozart), macenások lettek a tagjai. Folyóiratot indított és szerkesztett a természettudományos ismeretek terjesztésére, s követelte e tudományok alaposabb és kiterjedtebb iskolai oktatását. A lap hasábjain élesen szembefordult az alkímiával, mint áltudománnyal, s írásaival, mondhatni, a végsõ kegyelemdöfést adta meg ennek a századokon át viruló szédelgésnek. És nem lett volna a felvilágosodás korának gyermeke, ha nem foglalkozik társadalmi kérdésekkel is. 1783-ban kiadott latin nyelvû könyvében (Joannis Phisiophili Specimen Monachologiae) megsemmisítõen kemény bírálatban részesítette a szerzetesrendeket.

    Munkásságát egyöntetüleg és széles körben ismerte el a tudományos világ. A bányászati, kohászati és vegytani tudományokban egyaránt jelentõset alkotott. A legrangosabb tudományos akadémiák (a londoni, a szentpétervári, a göttingeni, a stockholmi, az uppsalai, a padovai, a sienai stb.) választották rendes tagjukká, és jószerével lehetetlen felsorolni annak a több tucat más tudományos testületnek a nevét, amely meghívta tagjai sorába. Különösen megtiszteltetés volt számára, hogy egy akkortájt fölfedezett, fontos ásványt – bornit – róla neveztek el. Az erdélyi országgyûlés, majd nyomában a pozsonyi magyar országgyûlés nemesi címet adományozott neki. Ezzel kapcsolatosan Kazinczy Ferenc megemlékezik róla önéletírásában (Pályám emlékezete), és elmondja, hogy bécsi találkozásuk alkalmával, 1788-ban, Born Ignác magyarnak vallotta magát.

    Bécsben halt meg, 1791. július 24-én. Hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára, és egész Európa tudományos világa õszintén, mélyen meggyászolta. S hogy munkássága, humanizmusa, lefegyverzõen szeretetre méltó személye milyen maradandó hatást tett kortársaira, arra egy zseniális zenemû halhatatlan alakja mindmáig a koronatanú.

    Wolfgang Amadeus Mozart róla mintázta Varázsfuvolájának fõhõsét, a nemes és bölcs Sarastrót.
 

http://magyar-irodalom.elte.hu/ezredveg/0303/03033.html