KIRÁLYHEGYI PÁL

Királyhegyi Pál (Budapest, Erzsébetváros, 1900. december 27. – Budapest, 1981. augusztus 7.) magyar író, újságíró, humorista, forgatókönyvíró. Az USA-ban, angol nyelvterületen használt álneveː Paul King.

Meglehetősen alacsony ember (150 cm) és nagy humorista volt.

Budapesten, a VII. kerületben született zsidó családban Királyhegyi Jenő (1873–1956) és Királyhegyi Jenőné Himmler (más írásváltozatban Himler) Berta (1871–1943) gyermekeként. Öccse dr. Királyhegyi Róbert (1909–1992), orvos. Anyai nagybátyja Himler Márton.

Fiatalkora

Budapesten a Horánszky utcai reáliskolába járt, ahol osztálytársával, Kálnay Ferenccel szerkesztette a Diákhumor című hetilapot, amelyet a tanári kar a tanárokat ért kritikák miatt hamarosan betiltott. A rajztanárral való nézeteltérése miatt végül átkerült a Belvárosi Reálba, ahol 1918-ban érettségizett.

A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a honvédelem érdekében beállt a Vörös Hadseregbe, a 28-as rohamszázadba került, a Tanácsköztársaság bukása miatt azonban harcolni már nem volt lehetősége.

Felnőttként

Horthy Budapestre való bevonulása után nem kívánt Magyarországon maradni, így elhatározta, hogy az Amerikai Egyesült Államokba emigrál. Egy ismerősével együtt Bécsbe ment, majd Triesztbe utaztak tovább. „Trieszt: gyönyörű. Triesztszag, csigaszag, halszag, tengerszag. Mindenféle jó szagok voltak, csak nem volt egy vasunk sem, és ezért hol éheztünk, hol koplaltunk, felváltva.” Mivel a kikötővárosban ekkoriban több tízezer munkanélküli volt, Királyhegyiék nemigen találhattak munkát. Barátja végül hazament, Királyhegyi azonban kitartott elképzelése mellett, mivel Amerikában élt rokona, nagybátyja, Himler Márton. Egy helyi kocsmában megismerkedett Vidor Károly színésszel, akivel egy ideig együtt lakott, és dolgozott, előbb megismerkedési helyükön, majd a tengerparton hordárként. Megismerkedtek egy magyar tiszttel, aki egy Amerikába tartó hajó fenekén elrejtette őket. A közel egy hónapos út után megérkeztek New Yorkba.

Az Amerikai Egyesült Államokban volt pincér, liftesfiú, nyúlbőrgyári munkás, banki alkalmazott, és magyar nyelvű újságokba írta cikkeit. Alkalmi munkákból élt. Statisztált Hollywoodban, majd forgatókönyveket írt.

1931-ben tért haza. A Pesti Napló munkatársa lett. Cikkei emellett – többek között – a Színházi Életben, a Pesti Naplóban és az Új Időkben jelentek meg. 1938–1941 között Angliában élt, a Daily Telegraphnál dolgozott.

1944-ben deportálták Auschwitzba.

„…és hamarosan repültem hazafelé, sürgős volt az utam, nehogy lekéssem az auschwitzi gyorsot.”

Két év munkaszolgálat után belerúgott egy német katona, és beleesett az épp ásott gödörbe:

„Na tudja mit? Most lett elegem az egészből.” – mondta Királyhegyi

Az 1950-es években Moszkvába feladott híres távirata:

„JOOSZIF VISSZARIONOVICS SZTAALIN STOP MOSZKVA STOP A RENDSZER MEGBUKOTT STOP KEZDJEEK ELOELROEL STOP KIRAALYHEGYI”

1945-ben térhetett haza. 1946-tól a budapesti kabaréknak írt jeleneteket. Humoreszkjei a Ludas Matyiban és a Képes Figyelőben jelentek meg. 1951-ben kitelepítették Adácsra. 1952-től a pesti kabaré újra játszotta jeleneteit. 1956-ban Amerikába ment, később visszatért hazájába, és 1981-ben Budapesten halt meg.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kir%C3%A1lyhegyi_P%C3%A1l