M, A VILÁGJÁRÓ

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

M, A VILÁGJÁRÓ

Tanári pályám egyik legtehetségesebb diákja volt. Minden érdekelte, de leginkább minden is.

Már 16 éves korában írásai jelentek meg vezető magyar lapokban, irodalmi-zenei-színházi kritikái. 18 éves volt, amikor TV-interjú készült vele, mint a legfiatalabb kritikussal. A sors vezető publicistának szánta. Egzyénisége, stílusa volt, mellesleg kiváló novellákat is írt.

Három évet húzott le a legrangosabb magyar egyetem magyar-történelem szakán, közben rendszeres publicistája volt az egyik legszínvonalasbb társadalompolitikai lapnak. Hétvégenként fapados repülőkkel járta a világot, „kiugrott” Londonba, New Yorkba, szóval világjáró lett.

Aztán belefáradt a magyar Ugarba, szűk lett az ég, a horizont. „Nyomják fullba a kretént” – idézte egyik, közoktatásunkról szóló írásában.

Beadta pályázatát sok külföldi egyetemre. Mindenhova felvették, Angliába is. Ki is utazott, de ekkor jött a Brexit, és gyorsan visszamenekült a kontinensre, mert az Amszterdami Egyetemre is felvették szociológiára. Egy év sem telt el, de már angol nyelvű tanulmányai jelentek meg szaklapokban, és már tanársegédként kereste a kenyerét, miután kezdetben recepciós volt egy hotelben.

Világjáró tanítványom a nagyvilágot fogja gazdagítani, a magyar Ugar megint megfojtott, visszahúzott egy virágot. Lehajlok a szent humuszig: ki lesz a következő?

Isten veled, Világjáró! Ha errefelé jársz, ugorj be, hozz egy kis oxigént!

Boldog Új Évet, M!

PS: A képen csak a válladat hagytam meg a személyiségi jogok mián. 😊