KEZDETBEN

VASS JUDIT

KEZDETBEN

volt a kert,

valami nagy, asszonyi meleg.

Rágyújtott,

aztán tollat fogott, ecsetet.

Szép lassan kinőtte szerepét,

szövőgyárak ködét és göthös ablakát,

csak fonta tovább a holdat.

Most kódot ír és homunkuluszt

termékeny programoknak.

Kezén a finom erezet

repedt és boros poharak csendje.

Bölcsek és poéták kimódolt önszerelme

a tükörbe csak néha és szorongva néz,

mellet nagyobbít −

arca már csupa varrat.

Hol-nem-volt kerteken

legyilkolt vágyak vijjogva tarolnak.

Az asszony bekeríti házát:

csak maradj magadnak.