LYKA KÁROLY

Lyka Károly (Pest, 1869. január 4. – Budapest, 1965. április 30.) magyar művészettörténész, kritikus, festő, az 1902–1918 között megjelent Művészet című folyóirat szerkesztője.

Életpályája

Apja Münchenben végzett építészmérnök volt. A család 1873-ban az észak-magyarországi Nyitra városába költözött. Lyka Károly annak a Nyitrai Piarista Gimnáziumnak a diákja volt, amelynek igazgatója, Csősz Imre a piaristák helyi történetét is megírta. Lyka első rajztanára a bécsi akadémiát végzett Panczer Ferenc és a később ismertté vált Rajzó Miklós volt.

1887 őszén Münchenbe utazott, hogy beiratkozzon a kor egyik meghatározó konzervatív festőiskolájába. Az ottani akadémia helyett azonban Hollósy Simon jóval modernebb szellemű magániskoláját választotta, ahol a mesternél csak nyolc-tíz évvel fiatalabb társaival (Iványi-Grünwald Béla, Márk Lajos, Zemplényi Tivadar) megismerkedett az idelátogató, fiatalon már sikeres és nem akadémikus szemléletű Csók Istvánnal és a Weimarban dolgozó Fényes Adolffal, majd a Párizsból Magyarország felé átutazó Rippl-Rónai Józseffel. Ugyancsak Hollósy műtermében tanult és dolgozott egy ideig a nagybányai művésztelep későbbi két alapítója, Thorma János, majd Réti István.

1894-ben Itáliába utazott. Előbb Nápolyban, majd hosszabb ideig Rómában időzött, és egyre inkább a művészettörténettel foglalkozott. Több magyarországi folyóiratnak lett itáliai művészeti írója, a vezető napilapnak (Pesti Napló) római tárgyú tárcákat, kulturális beszámolókat írt, politikai cikkeket a legritkábban. Újságíróként több Rómába látogató magyar művésszel és újságíróval megismerkedett, de ismeretséget kötött az Aragno kávéházban gyülekező olasz hírességek némelyikével is, így Matilde Serao írónővel. München óta levelezésben állt a már említett Réti Istvánnal, aki azóta Párizsban tanult és dolgozott, s akit Lyka vendégül látott Rómában. Kossuth halálakor a Pesti Napló tudósítójaként Torinóba utazott, és a földi maradványokat szállító különvonattal jött Magyarországra.

A századfordulón a Budapesti Napló munkatársaként több tanulmányutat tett Olasz- és Görögországban. A nagybányai művésztelep megalapítása után gyakori vendég volt ott, hamar felismerte a nagybányai iskola jelentőségét, és művészetkritikai munkásságával próbálta közelebb vinni az ő alkotásaikat a közönséghez.

1902-től 1918-ig szerkesztette a Művészet című folyóiratot, mely – óvatosan – a modernebb irányzatokat is meg kívánta ismertetni a konzervatív magyar közönséggel. Első számában a lap Székely Bertalan művészetével foglalkozott. Megnősült: Tóth László, fiatalon meghalt festőbarátja özvegyét, Minich József szobrász lányát, Minich Ida festőnőt vette feleségül.

1914-től 1936-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, néhány évig igazgatója. Réti Istvánnal számos reformot megvalósítottak a főiskolán az 1920-as években.

Művészettörténet-írói munkássága kiemelkedő, legjelentősebb monográfia-sorozata 1800-tól 1940-ig tárgyalja a magyar képzőművészet történetét. Nagy alkotókról önálló kötetei jelentek meg: Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello, Rembrandt, Munkácsy Mihály.

Művei

Ismertebb művei:

• A művészet könyve (1909)
• Nemzeti romantika (1942)
• Közönség és művészet a századvégen (1947)
• Magyar művészélet Münchenben (1951)
• Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig (1953)
• Szobrászatunk a századfordulón (1954)
• Festészetünk a két világháború közt (1956)
• Michelangelo (1957)
• Leonardo da Vinci (1958)
• Raffaello (1959)
• Rembrandt (1962)
• Munkácsy Mihály (1964)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lyka_K%C3%A1roly