SE ISTEN, SE NÉVELŐ

VASS JUDIT

SE ISTEN,

SE NÉVELŐ

Szokják

csendemet tájak,

Kukák hajnaltájt

halkan kukáznak,

zajukra nincs szó,

s ha van is,

nem szólja el magát.

Szelektívekre

lengő rothadás,

Petőfiről

lehullott ékezet,

halottas-hullás

hűlt helyek,

felbomló

súlyos képzelet,

zászlókat

lengő újbeszél,

távisten,

újzó tévletek

emléke száll.

Kötött rím,

körbeállt halál.