Kornai János (Budapest, 1928. január 21. – Budapest, 2021. október 18.) Széchenyi-díjas magyar közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A szocialista gazdasági rendszer, a nem-egyensúlyi rendszerek és a posztszocialista átmenet nemzetközileg is kiemelkedő kutatója. A Collegium Budapest egyik alapítója. A Harvard Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kornai_J%C3%A1nos
Győffy Dóra írása :
„Elhunyt a legkiválóbb, legtekintélyesebb magyar közgazdász. Átélte a XX. század nagy tragédiáit, személyes sorsa meghatározta műveit. Bár szinte egész életét a tudomány világában töltötte, sosem szakadt el a mindennapi élet valóságától – az igazság keresése mindig fontosabb maradt számára, mint bármilyen tudományos iskola vagy elmélet. A közgazdaságtudományban így magányos maradt, ami hozzájárult a Nobel-díj elmaradásához, ám hatása így is rendkívüli.
Jómódú, polgári családból származott. Apja neves ügyvéd volt, a német megszállás idején elhurcolták, és Auschwitzban halt meg. Kornai is munkaszolgálatos lett, majd a Horánszky utcai jezsuita rendházban vészelte át a megszállást. A háborúban átélt traumák hatására 1945-ben belépett a kommunista pártba, és hamarosan a Szabad Nép újságírója lett. Bár a gazdasági működés problémáit már ekkor érzékelte, a hibát a végrehajtásban kereste.
A kommunista eszmékből való kiábrándulása akkor kezdődött, amikor 1953 után szembesült a börtönökből kiszabaduló politikai foglyok történetével és ártatlan emberek kínzásával. Ezt követően írásaival Nagy Imre új szakasz politikája mellé állt. Részt vett a Szabad Népnél kibontakozott lázadásban 1954-ben, és ezért az újságtól hamarosan eltávolították. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetébe helyezték át, és elkezdődött tudományos pályája.
Kandidátusi disszertációjának, mely 1957-ben A gazdasági vezetés túlzott központosítása címmel jelent meg, módszertani újítása volt, hogy nem a marxizmus-leninizmus normatív eszméit ismételte, hanem a textiliparban gyűjtött empirikus adatok alapján mutatott rá arra, hogy a tervalku folyamata által kiváltott egyoldalú mennyiségi szemlélet és a 100 százalék fetisizálása miatt a rendszerben háttérbe szorul a műszaki fejlesztés és a távlatos gondolkodás. Következtetése, hogy a gazdasági problémák megoldásához a gazdaságvezetési módszerek radikális megváltoztatására van szükség. 1956 szeptemberében a disszertációt nagy, lelkes tömeg előtt védte meg.
A forradalom idején felkérték Nagy Imre gazdasági programjának megírására, de erre nem érezte késznek magát, végül nem fejezte be a szövegezését. A forradalom leverése után könyvét a revizionizmus kirívó példájaként hozták fel, és az MTA KTI-ből is eltávolították. Munkáját azonban sikerült kiküldeni Nagy-Britanniába, ahol a későbbi Nobel-díjas John Hicks javaslatára az Oxford University Press Overcentralization in Economic Administration címmel jelenteti meg 1959-ben. Ez volt az első könyv Nyugaton, mely a vasfüggöny mögül a kommunizmus valóságos működéséről számolt be, és hatalmas sikert aratott.
Kornai a KTI-ből való eltávolítása után szembesül azzal, hogy folytatja-e a túlzott központosítás témáját akkor is, ha legálisan nem tudja publikálni. Ezt nem vállalta, és a matematikai közgazdaságtan felé fordult, ahol a cenzúra kevéssé fenyegető volt. Lipták Tamással írt cikkeit a szocialista tervezési folyamat optimalizálásáról a legnevesebb nyugati lapok közölték. Ezek az írások jóval kevésbé voltak radikálisak, mint a disszertációja, ám a szerzőt ismertté tették a matematikai közgazdászok körében, mely a korszak domináns irányzata volt.A tervezési folyamat nyilvánvaló kudarcai vezették annak irányába, hogy miért hatékonyabb a piac az elosztási folyamatban. Úgy érezte, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan erre a kérdésre nem ad kielégítő választ.
1971-ben írta meg az Anti-equilibrium című művét, mely évtizedekkel megelőzve korát, az egyensúlyi közgazdaságtan meghaladása mellett érvelt axiómáinak – pl. tökéletes információ, racionalitás – erőteljes megkérdőjelezésével. A nyugati közgazdaságtan ilyen átfogó kritikáját a Nobel-díjas Kenneth Arrow bátorította, ám a szakma második vonala tudománytalannak és színvonaltalannak bélyegezte a munkát – melynek megállapításai közel 50 évvel később visszatekintve, máig nem veszítettek érvényességükből. (Mármint Kornaié. vj)
A kritikák hatására Kornai visszatért a szocialista gazdaság vizsgálatához. A politikai légkör ekkorra már enyhült, visszatérhetett a KTI-be. 1980-ban publikálta az általa legfontosabbnak tartott művét, A hiányt. Ebben már a szocialista rendszer átfogó kritikáját írja meg, és amellett érvelt, hogy a rendszer megreformálhatatlan – az állami tulajdon felpuhítja a költségvetési korlátot, így a tervgazdaságban az erőforrások pazarlása és az általános hiányjelenségek egymást feltételezik, és ezeket semmilyen tervezési módszer nem tudja kiküszöbölni. A kötet hatalmas sikert aratott, számos nyelvre lefordították. Kínában több, mint 100 000 példányban kelt el, és nagy hatással volt az ottani reformokra.
1984-ben a Harvardra hívták tanítani, és közel 20 éven át az év felét Amerikában, a másikat Magyarországon töltötte. Az oktatás nagy kihívás volt számára, mivel korábban Magyarországon sehol nem engedték tanítani – bár az 1980-as években a Rajk Szakkollégiumban tarthatott már előadásokat, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre (ma Budapesti Corvinus Egyetem) csak 1987-ben hívták meg,
A rendszerváltás idején megtette azt, amire 1956-ban még nem állt készen – részt vett az új rendszer gazdasági programjának kidolgozásában az Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében című művével, mely 1989-ben jelent meg. Személyes hatásának is köszönhető, hogy az 1990-es években Magyarország a rendszerváltó országok élvonalában volt. Nagy átfogó könyvét a szocializmusról 1992-ben jelentette meg A szocialista rendszer: kritikai politikai gazdaságtan címmel, mely a téma alapműve azóta is. Ebben amellett érvel, hogy a rendszer javíthatatlan.
Az átmenet utáni problémákra is az elsők között hívta fel a figyelmet – 2003-ban a Tisztesség és bizalom nemzetközi kutatócsoport munkáját irányította a Collegium Budapestben, mely a régióban levő átfogó bizalmatlanságra és ennek következményeire mutatott rá. 2005-ban a rendszerváltásból való kiábrándulást elemezte Közép-Európa nagy átalakulása – siker vagy kudarc című cikkében. Ekkor írta meg önéletrajzát is, A gondolat erejével, melyben szigorú önvizsgálatot tart élete fő szakmai döntései kapcsán, és őszintén vall dilemmáiról kora politikai feltételei mellett. Itthon és külföldön közel 100 recenzió jelent meg a korrajzként is lenyűgöző műről.
2010-ben elsőként hívta fel arra a figyelmet, hogy Magyarországon megtört az 1968 óta tartó decentralizációs tendencia és visszafordulás látható. A világ szempontjából fő félelme Kína totalitáriussá válása – a Frankenstein erkölcsi felelőssége című cikkében Kína felemelkedése kapcsán saját erkölcsi felelősségére kérdez rá. Legutolsó, 2021-ben megjelent Töprengések című könyvében, mely az értelmiség felelősségét taglalja, és politikai lelkiismeret-vizsgálatát tartalmazza, Kína kapcsán nem tudott megbocsátani magának. Igazságkeresésében önmagával szemben is kérlelhetetlen volt, és elégedetlen azokkal is, akik mentségeket kerestek számára vagy vigasztalták.
***
Kornai a közgazdaságtudomány magányos óriása. A marxizmusból való kiábrándulását követően már soha, semmilyen eszmét nem fogadott el kritika és felülvizsgálat nélkül. A szabadság, a demokrácia és a kapitalizmus elkötelezett híve volt, de tudatában volt az árnyoldalaiknak is. A rendszerszemléletre épülő gondolkodásával közel állt a közgazdaságtudomány intézményi és osztrák iskolájához egyaránt, ám nem csatlakozott egyikhez sem. Mindez magányossá tette, és saját hatásával folyamatosan elégedetlen volt.
Halála előtt elkeseredve figyelte az autokrata rendszerek globális térnyerését. Saját erkölcsi mércéjét számon kérte barátain, kollégáin és tanítványain is. Töprengések című könyvében olvasóit is arra kényszeríti, hogy feltegyék a kérdést: „nekem tiszta-e a politikai lelkiismeretem?” Akit meghívott magához beszélgetni, erre a kérdésre mindig készülhetett. És aki találkozott vele, mintha az élő történelemnek felelt volna.
Halálával a történelem egy nagy tanúja távozott közölünk. Emléke feledhetetlen, gondolatai, figyelmeztetései örökre velünk maradnak.
Nyugodjék békében!”
Be First to Comment