CSONKA JÁNOS

Csonka János 1852. január 22-én született Szegeden. Az általa létrehozott autójavító műhely, illetve az abból kinövő Csonka Gépgyár vezetője. Ő volt a porlasztó egyik feltalálója, valamint a magyar motor- és gépjárműgyártás megindítója.

Apja kovácsműhelyében lett szakmunkás. Az Alföldi–Fiumei Vasút szegedi főműhelyében (1871–1873), a MÁV budapesti fűtőházban (1873–1874), majd Bécsben, Zürichben, Párizsban és Londonban dolgozott. Állandóan tovább képezte magát és elnyerte a József Műegyetem tanműhelyének vezetői állását, amelyet nyugállományba vonulásáig töltött be (1877–1925). 1877–1880 között végighallgatta az egyetemi előadásokat. Kiemelkedő mérnöki teljesítményeiért a Mérnöki kamara gépészmérnökké nyilvánította (1924).

1887-ben Mechwart András Bánki Donáttal együtt felkérte a Ganz tulajdonába került motorok üzemképessé tételére, ezzel egy évtizedes közös munkálkodás vette kezdetét, amely számos találmánnyal gazdagította a motorgyártást.

A századforduló táján mindketten új feladatokat kaptak a Műegyetemen: Bánki Donát tanszékvezető tanár lett, Csonka Jánosnak pedig az egyetem új mechanikai- technológiai laboratóriumát kellett berendeznie, így mint feltalálók is különváltak, de barátságuk és együttműködésük sohasem szűnt meg. A kimagasló műszaki alkotásokkal párhuzamosan Csonka János elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar műszaki felsőoktatás gyakorlati részének folyamatos korszerűsítésével is. Világhírű műegyetemi tanárok voltak barátai és feltalálótársai, a külföldi kiválóságok közül a barátai közé tartozott Robert Bosch.

Találmányok hosszú sora jelezte még az oktatás mellett végzett tevékenységét. Tervezett és készített papír- és szövetszakítógépet, számos műszert és mérőberendezést, amiket határainkon túl is használtak. Kedvelt területe volt a motorszerkesztés mellett a gépjárműtervezés.

A Magyar Posta számára készített motoros triciklit, majd csomagszállító gépkocsi-alvázat, amely mint postaautó 1905. május 31-én indult sikeres próbaútjára. Innen számítjuk a magyar autógyártás kezdetét.

De ő tervezte és készítette az első hazai kompresszoros motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony- és sínautómotort, személygépkocsit és autóbuszt. Ő alkalmazta először a motorgyártásban az alumíniumot, a vezérelt szívószelepet, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást. Műszaki irodalmi tevékenységének eredménye: az első magyar automobil szakszótár.

Csonka Jánosnak nem volt diplomája. Érdemeit mind a Műegyetem, mind a magyar mérnöktársadalom hálával ismerte el, és nyugdíjazása előtt 1924-ben, a Mérnöki Kamara feljogosította a gépészmérnöki cím használatára. Az 1900-as évek második felétől 1912-ig a Röck István (1812–1882) által alapított Röck István Gépgyára számára készítette a csomagszállító kocsikat.

Összesen mintegy 150 gépkocsi fűződik közvetlenül hozzá. A nagyobb sorozatgyártáshoz nem volt kellő anyagi lehetősége, bár számos vállalattal együttműködött az autógyártás megszervezése érdekében. Közvetlenül az első világháború kitörése után, 1914 augusztusában a magyar hadvezetőség elrendelte a gépjárművek sorozatgyártását, amelyre Budapesten, a Vérmezőn került sor. A Csonka-féle autók sorozatgyártására ugyan felkészült a Magyar Általános Gépgyár, ám a hadseregnek lényegesen több járműre lett volna szüksége, mint ami ténylegesen rendelkezésre állt. A járműmotorgyártás került előtérbe, és a gépgyárak teljes egészükben a hadsereg szállítóivá váltak. Mindez a Csonka-féle autók sorsát is megpecsételte.

Nyugdíjba vonulása után autójavító műhelyt nyitott Budapesten a Fehérvári úton (ma Budapest XI. kerülete). Ebből fejlődött ki a későbbi Csonka-gépgyár (Csonka János Gépgyár Rt.), a későbbi Kismotor- és Gépgyár.

Csonka János számos szabadalomnak volt társszerzője.(pl.: Bánki–Csonka féle újítás gázgépeknél, Újítás gáz- és petróleummotorokon 1888, Gáz illetve petróleum kalapács 1889, Karburátor 1893. február 11. Ezen kívül saját találmányokat dolgozott ki a hazai automobilizmus területén. Alkotásai: gépjárművek 1893–1914, motoros bi- és triciklik 1893–1900, postaautók 1901–1914, az első magyar gépkocsi 1905. május 31, további gépkocsik 1906–1914, kisautók 1909–1912, autóbuszok 1910, motoros gépcsoportok 1906–1939.)

Feltalálói tevékenysége

Motorok

1877-ben készítette el az első magyar gázmotort.

1884-ben az úgynevezett Csonka-féle gáz- és petróleummotort.

1890-ben Bánki Donáttal közös találmányuk a nevüket viselő benzinmotor.

A karburátor (porlasztó)

Csonka János legjelentősebb, Bánki Donáttal közös találmánya a porlasztó, más néven a karburátor, amely az Otto-motorok által igényelt levegő-üzemanyag keverék előállítására szolgált. Bánki Donát és Csonka János a karburátort 1893. február 11-én szabadalmaztatta, ezzel mintegy fél évvel megelőzték a német Wilhelm Maybachot.

Újabban felmerült, hogy a karburátor feltalálásában a valódi elsőség címe Edward Butler brit feltalálót illeti, aki 1887-ben szabadalmaztatta megoldását. A Butler által inspiratornak nevezett gázosító azonban a Bánki–Csonka-féle karburátortól eltérő elven működött és bonyolultsága miatt a gyakorlatban nem lehetett jól hasznosítani. A Bánki-Csonka-féle porlasztó, illetve (Maybach porlasztója) éppen egyszerűsége miatt terjedt el a világban. Ezért a karburátor feltalálóinak továbbra is Bánki Donátot és Csonka Jánost tekinthetjük.

Járművei

Az 1890-es években, szintén Bánkival, elkészítette az első magyar motorkerékpárt és motorcsónakot.

1899 és 1904 között műhelyében hat darab gépkocsi-alvázat készített.

1900 körül a posta részére ő készítette az első motoros triciklit.

1904-ben a posta részére benzinmotoros autót szerkesztett. A tőle kapott licencia alapján az 1900-as évek második felétől 1912-ig Röck István Gépgyára készítette a csomagszállító kocsikat. Híres volt az 1912-ben gyártott négyhengeres, 6,6 kW (9 DIN-LE) teljesítményű motorral ellátott kisautó, amelyet a posta mintegy negyedszázadon át használt.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Csonka_J%C3%A1nos