VASS JUDIT
A TUKI
KÁLVÁRIÁN
„És egyszer talán mégis megtudom majd,
hogy miért boldog a Virágos Katona.”
(Gion Nándor)
Mint egy rendes Kálvárián,
mindenki tudja a szerepét.
A Megváltó, s az őt kísérők
sugalmazott rendben tartják
az örök passiót.
A köpdöső farizeus arcát
szomorúság porozza szürkére,
csak a rikító-virágos katona
néz boldogan. Vagy egykedvűen?
Talán elfele lát, míg kezében
a csattanó korbács szögei
visszaütnek tekintetére,
s a Megváltó hátán
csak a bőr csattogása vérzik.
Lent, túl a Kálvárián
bolond Gilike disznai
már a folyómedret futják,
talán a megváltáson is túl,
hol Gilikének már nem kell
az ujjait számolni szüntelen.
Mese az életünk, az életem.
Be First to Comment