VASS JUDIT
ÖCSÉMNEK
Az öreg szerette a rendet.
A mosoly-vigyázzba
állított modellnek
az előhívás titkát,
s a fényerőt kellett vigyáznia.
Ezért állunk párost városszerte
a tökély kontrasztjaira.
A legjobb, amelyiken
én kilenc, te még őszinte kettő,
és bömbölsz, mint akit cibálnak,
pedig csak szelíden fogom a vállad,
de én már „a” mosolyt próbálom,
rémes.
Keresek valami érdekességet,
de termékeny, ellesett pillanat
alig-alig akad.
Nézd ezt a ritka egyet.
Minden hibája keretet koldul.
Lásd, ilyenek voltunk.
Be First to Comment