VOJTINA, A TANÁR

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY

VOJTINA, A TANÁR

Na, gyermekem, minden előzetes híresztelés ellenére az én küldetéstudatomnak is van határa. Itt van. Utoljára rendezett jelenetet az órámon. Választhat: most szépen felmegy az igazgatóhoz, és törvényes úton feljelent az önnel szemben folyamatosan elkövetett emberi hang miatt, vagy kimegy és lenyom 25 fekvőtámaszt a folyosón, vagy mától kevesebb szénhidrátot eszik. Gondolkodási idő nincs.

VOJTINA

Vojtina egyéves: Ül a hintában, egy babát szorongat. Vojtina, ide nézz. Nem néz ide. Inkább félre, vagy még inkább szét. Szóval itt kéne rendet tenni. „Tanárnőnek gyilkos a tekintete.” Hja, fiam, arról nem tehetek. Dagerrotípiával tudom igazolni. Így születtem.

Ha már érdekli, ki vagyok, hát megemlítem: egy kicsinyke plébánián beírtak engem, s azóta is e néven futom át, s töltöm az időt, de egy váratlan cselekmény során közbejöttem, esetleg rájönni véltem, hogy máshol is beírtak, valahol a Vénusz és a Szíriusz között, ahol (állítólag) már boldog vagyok. Szóval, ide ritkán jövök, leginkább csak pontot tenni járok. Elkezdett mondatok, hovatartozások. Valahogy így.