SZARVAS GÁBOR

Szarvas Gábor (Ada, 1832. március 22. – Budapest, 1895. október 12.) nyelvész, a magyar nyelvművelés megteremtője.

A szabadságharc idején nemzetőrnek jelentkezett, de fiatal kora miatt nem vették be. Ezután a bencés rendbe lépett, de 1852-ben érettségi után otthagyta a rendet, és jogásznak ment, de ezeket a tanulmányait betegsége miatt abba kellett hagynia.

1858-tól tanított Egerben, 1860-tól Baján, 1861-től 1869-ig Pozsonyban — eközben letette a tanári vizsgát. 1869-től 1881-ig Pesten volt gimnáziumi tanár, de 1879-ben súlyos szembaj támadta meg. Hamarosan teljesen megvakult, és 1881-ben nyugdíjba kellett vonulnia.

Munkássága

1858-ban jelentek meg első tárcái a Hölgyfutárban, majd a Bajai Közlönyben és az Aldunai Lapokban is közölt humoros írásokat Pap Rika álnéven. Az Aldunai Lapoknak egy ideig társszerkesztője is volt.

Nyelvészeti munkásságával országos hírnévre tett szert, ezért az MTA őt bízta meg a magyar nyelv kutatását és művelését szolgáló folyóirat alapításával. Ez a lap lett az 1872-ben indult Magyar Nyelvőr. Az új folyóirat ügyének megnyerte a magyar nyelvtudomány legtehetségesebb munkásait (Simonyi Zsigmondot, Szinnyei Józsefet, Munkácsi Bernátot stb.).

Lankadatlanul küzdött a magyartalan szóalkotások ellen, és kiváló etimológiai cikkeket írt. Állást foglalt az idegenszerű fordulatok és az erőszakos nyelvújítás ellen. Kutatásaival tisztázta a nyelvújítás határait. Budenz Józseffel és Szilády Áronnal szerkesztette a Nyelvemléktár I–III. kötetét (Budapest, 1874–1875), Simonyi Zsigmonddal a Magyar Nyelvtörténeti Szótárat. Tagja volt a helsingforsi finn-ugor társaságnak.

Főbb művei

Magyartalanságok (Pest, 1867)

A magyar igeidők (Pest, 1872)

A nyelvújításról (Budapest, 1875)

A régi magyar nyelv szótára (Budapest, 1886)

Magyar nyelvtörténeti szótár (I–III., Bp., 1890–1893; Simonyi Zsigmonddal együtt) (Wikipedia)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szarvas_G%C3%A1bor_(nyelv%C3%A9sz)