SUPKA GÉZA

„Supka Géza magyar régész, művészettörténész, író, újságíró, az MTA levelező tagja, a Literatura c. folyóirat és a Világ c. lap főszerkesztője, az Ünnepi Könyvhét kezdeményezője, szabadkőműves.

Anyai ágon rokona volt Eötvös Józsefnek és Kazinczy Ferencnek. […]

Régészeti és művészettörténeti tanulmányait a grazi egyetemen végezte. Kolozsvárt doktorált. 1904-től a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott. 1916–17-ben meghívott régész-műtörténet előadója volt a bécsi egyetemnek. Előadásokat tartott Rómában, Lipcsében, Kölnben, Kielben és Stockholmban.

1918-ban a Nemzeti Tanács prágai követe volt. 1919-ben Bécsbe emigrált. 1921-től nem vették vissza dolgozni a Nemzeti Múzeumba, ezek után újságírással és lapszerkesztéssel foglalkozott. 1945-től rövid ideig újból a Nemzeti Múzeumban dolgozott a múzeum elnökeként.

Aktív tagja volt az unitárius egyháznak. Több előadást tartott a Brassai Sámuel Ifjúsági Egyletben. Indítványozta Dávid Ferenc Nemzeti Múzeumban levő székének bronz koszorús megjelölését. Több előadást tartott Brassai Sámuelről. 

1929. május 12-én az ő kezdeményezésére tartották meg az első Ünnepi könyvhetet.

Egyik kezdeményezője volt az Írók Gazdasági Egyesülete megalakításának és az „íróhetek” megszervezésének (az 1932-es balatoni, az 1933-as lillafüredi találkozó). Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.

A második világháború idején, 1944-ben ellenállási szervezetet irányított. 1945-től szabadkőműves nagymester, a Polgári Demokrata Párt egyik alelnöke, pártján belül a balszárny vezetője lett. Áprilisban beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az év végén rendezett 1945-ös választásokon bár indult, de nem jutott be, az 1947-es választásokon azonban már igen. 1949 elején, noha szimpatizált a folyamatokkal, mégis az 1949-es választás előtt pár héttel lemondott képviselői mandátumáról és visszavonult a közélettől.

1921 és 1949 között élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki: a Világ, a Magyar Hírlap, a Független Szemle és a Pester Lloyd című lapokba írt. 

1926-ban megalapította és 1938-ig szerkesztette a Literatura című irodalmi és kritikai folyóiratot. Az MTA levelező tagja, 1945–1949-ig a Világ főszerkesztője, amelyet szerkesztő- és élettársával, Rónay Máriával vezetett. 1949-ben az irodalmi életből is visszavonult. Hegedűs András kormányfősége idején, Supka halála előtt egy héttel adták át a betegágyában fekvő tudósnak a Munka Érdemrend arany fokozatát. 1989-ben posztumusz visszakapta akadémiai tagságát, s már az 1980-as évek közepétől több könyvéből válogatást adtak ki.

Szabadkőműves pályafutása

A Corvin Mátyás szabadkőműves páholyba 1910-ben vették fel. Rendkívül aktív volt, számos páholy- és nagypáholy tisztségre megválasztották. A szabadkőműves páholyok 1945 utáni újjáélesztésének – 1920-ban betiltották a szervezetet – egyik motorja volt. 1946 elején az ideiglenes vezetőségnek lett tagja, majd március 10-én első helyettes nagymesterré választották; a nagymesteri tisztet akkor még nem töltötték be, 1946. szeptember 1-jétől 1949. februári lemondásáig azonban tényleges nagymesterként dolgozott. Az 1948. június 17-én Arthur H. Keil közreműködésével megalakította az Eastern Star rend (szabadkőművesek nőrokonai számára létrehozott női rend) magyarországi káptalanjait és Főkáptalanját. (Ennek főtitkárává élettársát, Rónay Máriát választották. A szervezet néhány összejövetel után elhalt.) Lemondása ellenére aktív maradt páholyában és a szabadkőművesség 1950-ben bekövetkezett betiltása után is, haláláig „kőműves”-nek tartotta magát.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Supka_G%C3%A9za