Jelky András (Baja, 1738. április 20. – Buda, 1783. december 6.) szabó, kalandor, felfedező. Karaktere az életútját bemutató szépirodalmi feldolgozások által vált népszerűvé. Hiteles történeti források alapján igazolható, hogy a Holland Kelet-indiai Társaság katonájaként Batáviába (az akkori Holland Kelet-India fővárosába, a mai Jakartába) jutott, azonban a róla szóló történetek sok állítása hitelesen nem alátámasztható.
Történetét először németül írták meg valószínűleg maga Jelky tollbamondása alapján 1779-ben, melynek első magyar nyelvű kiadása 1791-ből származik. Az életútját bemutató elbeszélések igazi népszerűségét azonban Hevesi Lajos 1872-es, Jelky András kalandjai című ifjúsági regénye hozta.
Ismert életrajzi adatok
Igen valószínű, hogy Jelky András valóban létezett, azonban nevére vonatkozóan is maradtak bizonytalanságok. Apja neve Ilka (Jilka) János György, így az eredeti családnév Ilka lehetett. Kellner Évával kötött házasságából született 10 gyermek közül a legfiatalabb gyermeket Jilka András Anzelm Nepomuk néven anyakönyvezték. A családtagokról szóló forrásokban az Ilka név több változata is megjelenik, azonban ezek között nem szerepel Jelky, így bár a legifjabb gyermek Jelky András kalandorral való azonosítása viszonylagosan elfogadott, teljes bizonyosság e kérdésben nincs, ahogy arról sem, hogy a holland közigazgatási feljegyzésekben említett Jan Andries Jelleke és Jilka András Anzelm Nepomuk bajai szabólegény személye megegyezik.
Kalandos életútjának azon részei, amelyek során a Holland Kelet-indiai Társasággal kapcsolatban állt, részben ellenőrizhetők, ugyanis a társaságnak részletes jegyzékei voltak a vele jogviszonyban állókkal, azok akár katonák, akár egyéb gazdasági, közigazgatási, vagy politikai szerepű megbízottak voltak. A hágai Holland Országos Levéltár adatai szerint 1755-ben kötött szerződést a Holland Kelet-indiai Társasággal, ahol Andreas Jelleke néven, közkatonaként vették nyilvántartásba. A bejegyzés szerint Jelky származása „Ongaen bij de stad baja”, melyben Ongaen valószínűleg a hallás után ferdítéssel leírt Hongaars azaz magyar nemzetiségre utal, megjelölve Baja városát is, ezért úgy vélik, hogy a bejegyzés valóban annak a Jelky Andrásnak a besorozását dokumentálja, akiről a történetek szólnak. Ugyanitt szerepel az is, hogy 1755-ben a Blijdorp nevű hajón hagyta el Hollandiát, majd 21 évvel később, 1776-ban, a Popkensburg fedélzetén tért vissza Európába.
A Blijdorppal 1756. január 10-én ért Kaapstadba (ma Fokváros), ahonnan január 26-án Batávia (ma Jakarta) felé indult tovább, ahová ez év április 12-én érkezett meg, ötéves katonai szolgálatra. Jelenleg tehát nincs arra utaló adat, hogy az Indonéziába érkezés előtti legendabeli történetek (így a hajótörés, a suriname-i történések, az afrikai rabszolgaság stb.) hitelesek lennének. Egyes kutatók, pl. Pusztai Gábor rámutatnak arra, hogy a kor népszerű regénye, Defoe Robinson Crusoe-ja hatással lehetett az útleírásra, így kerülhettek a történetbe a „magyar Robinson” hajótörését leíró részletek.
Egy batáviai anyakönyvi bejegyzés alapján ismert, hogy 1758. október 12-én házasságot kötött. Felesége, Elisabeth Seguin – a legenda 1791-es kiadásával is ellentétben – nem angol, hanem a zeelandi Middelburgból származó holland volt. A dokumentumban Jelky származására úgy utalnak, hogy „Van Neder-Hongarije uit de stad Baja”, azaz Alsó-Magyarországi, bajai, ami jól alátámasztja a feltevést, hogy az említett Jelleke és Jelky azonos személyek lehettek.
A katonaévek utáni, batáviai életvitelével kapcsolatban, a helyi névjegyzék alapján továbbá ismert, hogy 1764-ben a Batáviai Nyugati Polgárőrség tisztjei között szolgált zászlósként, 1765-től pedig hadnagyként. 1767-től egy éven keresztül a fizetséggel is járó „heemraad” tisztséget viselte, amely minőségben egy akkor Batáviában működő, közfeladatokért felelős, kilenctagú testület tagja volt. Ezek alapján megalapozatlannak tűnik a legenda titkos tanácsosi rangra utalása, amely tisztség ekkor e helyen nem is létezett, továbbá túlzó kijelentés, hogy „a’ napkeleti Indiai Társaságot, szint úgy magát az Országot illető legfontosabb dolgok reá bízattattnak”.
A legenda azon része, amely Jelky Japánban való követi tevékenységére vonatkozik, nem támasztható alá. Hollandia ekkor – egyedüli európai partnerként – jelen volt Japánban, jelesül Deshimában (a mai Nagaszakiban) egy kereskedelmi teleppel, s pontos kimutatásokat vezetett a Japánban szolgáló hivatalnokokról, akik között nem szerepel Jelky, vagy ehhez hasonló név.
Hazatérésének körülményei a szépirodalmi forrástól némileg eltérve a következők: 1776-ban, feleségét és két gyermekét hátrahagyva a Popkensburg hajóval indult el, mellyel 1777. június 18-án érkezett Hollandiába, a Rammekens erőd kikötőjébe. Európába való visszatérése után, 1779-ben jelent meg első beszámolója, valószínű, hogy ekkor nevezték először Jelkynek. Budán telepedett le, ahol továbbra is Jelleke névvel, 1782-ben feleségül vette házvezetőnőjét, Eva Seizert. 1783. május 28-án gyermekük született, akit apja után Joannes Andreas Jellekeként anyakönyveztek.
1783. december 6-án Budán temették el Consiliarius Hollandicusi ranggal, azaz holland tanácsosként a Szent Anna-templom kriptájában.
Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai
http://mek.oszk.hu/00600/00672/00672.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jelky_Andr%C3%A1s
Be First to Comment