VASS JUDIT
MA
jártam a világban
ding an sich meg minden
olvass csak tovább bátran
nem több a kanti szintem
suchen szólt a hang
éppen négy óra volt
hozzám igazodott a város
folt hátán folt
mutató hű maradt
mutatójához
a jelenségvilágot
kissé bambulva jártam
ad absurdum meg astra
kongott egy szívlapát
lájkolt a homeless arca
és szertenézett
míg az újságért nyúltam
hol sorsuk írva van
nekem meg netem
hozzá billentyű
százhúszat verő múlttal
balkon begónia
hogy benője nyárral
de ekkor már
beljebb
a szívközépben jártam
míg csengettem
csendben elmerengtem
minek is
purgálom itt a lelkem
sturm und drang ez
egy kávéskanálban
aztán koccintottunk
a dolgozó népet
híven szolgáltam
de mit is
mondjak róluk
míg szembejöttek
kései voltak
a depressziós csöndnek
magukba fojtók
nagyokat nyelő torka
hörgött föl hangtalan
jobb híján
vagy a rímért
föl-föl a csillagokra
Be First to Comment