BEKE MANÓ

„Egész életem csupa boldogság, mert taníthattam szóval és írásban, matematikai értekezéseket és tudományos kézikönyveket írhattam, részt vehettem a legtöbb kulturális alkotásban, lexikon szerkesztésekben, és más munkákban, nem törődve semmi mással, mint a tudománnyal és a tanítással. Abban hittem, hogy nem magamért, hanem másokért, a jövőért dolgozom.” (Beke Manó)

Algebrával, differenciálegyenletekkel és a Bolyai-féle geometriával foglalkozott. A Bolyai János Matematikai Társulat 1951 óta évente Beke Manó Emlékdíjjal jutalmazza a matematika legjobb népszerűsítőit.

„Beke kezdeményezésére jött létre a Magyarországon a Matematikai Reformbizottság, melynek elnöke lett, a titkár pedig Mikola Sándor matematika-fizika szakos tanár, akivel közösen írta, illetve szerkesztette a „A középiskolai matematikatanítás reformja” című tanulmánykötetet (Beke & Mikola, 1909).

A bizottság fő törekvése volt a küzdelem az úgynevezett formális matematikaoktatás ellen és egy “munkáltató”, azaz tanuló tevékenységekre épülő oktatás megteremtése. „A reformtól Beke Manó azt várta, hogyha ilyen szellemben átalakítják a matematikaoktatást, akkor elérhetik a legfőbbet: a középiskolai tanulókban felébresztik a matematika iránti kedvet” (Kántor, 2014, 10 o.)

.

Tudományos tevékenysége mellett jelentős Beke módszertani, illetve tankönyvszerzői munkássága is; tudományos tevékenységét háttérbe szorítva, 1890 és 1900 között 10 tankönyvet írt, amelyeket a 20. század első felében még évtizedekig használtak az iskolákban (Kántor, 2014). Tankönyveket írt az elemi iskolától az egyetemig minden szinten. Az elemi iskolai számtantanítás szempontjából kiemelném a tanítók számára írt Vezérkönyv a népiskolai számtani oktatáshoz című, több kiadást megért könyvét, amelyben a számtantanítás történeti ívének megrajzolásával alapozza meg tananyagfelépítési és módszertani javaslatait (Beke, 1896).

fejezetek_a_fuggvenytanitas_tortenetebol_beke_mano_es_varga_tamas_koncepcioi&psig=

„Eredeti családneve Beck. Beck Lipót pékmester és Herzog Fanni gyermeke, Beke József hídépítő mérnök bátyja. Tanulmányait Pápán a gimnáziumban kezdte, majd a fővárosi Állami Főreálgimnáziumban fejezte be.

A Budapesti Tudományegyetemen 1883-ban matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Végzése évétől, 1883–1895 között első munkahelyeként matematikatanárként működött egykori alma materében, az V. kerületi Állami Főreáliskolában. 1892–1893-ban ösztöndíjjal Göttingenbe került az egyetemre, ahol egyebek közt a kor legkiválóbb matematikusa, Felix Christian Klein professzor volt a tanára.

1884-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1895 és 1900 között az egyetemi tanárképző intézet gyakorló főgimnáziumának rendes tanára volt, s párhuzamosan pedig az első leánygimnázium matematikatanáraként is működött. 1896-ban magántanári, 1900-ban egyetemi tanári kinevezést kapott.

1896-tól a Budapesti Tudományegyetem magántanára, 1900-tól 1922-ig nyilvános rendes tanára volt, s közben 1911-ben kinevezték a bölcsészeti kar dékánjának. A Tanácsköztársaság idején sem vonult vissza, az egyetemi pedagógiai munkát nem kívánta átengedni az új hatalomnak. A Tanács-kormány kinevezésével folytatta azt, több más egyetemi tanár kollégájával egyetemben, sőt a működés zavartalanságának biztosítása érdekében jóhiszeműen az egyetem vezetésében is részt vállalt. A Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt elmozdították állásából, megfosztották akadémiai levelező tagságától, majd 1922-ben nyugdíjazták.

1945 után visszanyerte akadémiai levelező tagságát. Matematikai, tanügyi, pedagógiai és természettudományi értekezéseket és tankönyveket írt. A nők közép- és felsőfokú tanulmányainak egyik előharcosa volt.

Számos tanulmánya jelent meg külföldi szakfolyóiratokban is. (Wikipedia)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Beke_Man%C3%B3