| Bulat Okudzsava François Villon imája Míg csak a föld körbejár, Míg a nap ránk tekint, Add meg Uram, mindenkinek, Azt, amije nincs. Adj a bölcsnek gondolatot, A gyáva alá lovat, Adj úgy, hogy mindnek jusson, S engem, Uram ki ne hagyj… Míg csak a föld körbejár, Mindenható Uram, Add meg a törtetőnek, Hadd éljen hatalmasan. Adj időt a bőkezűnek, Erőt, míg fenn jár a nap; Káinnak add meg a bűntudatot, S engem, Uram ki ne hagyj… Tudom, hogy mindenre képes És bölcs vagy, Uram, hiszem, Ahogy legyilkolt katonák hisznek Az Éden ligeteiben, Ahogy halk szavaidra hajlik Az emberi szív meg a fül, Ahogy önnön magunkban bízunk Vakon s kegyetlenül. Istenem, Uram, Te zöld szemű, szép kegyelem, Míg csak a föld körbejár, S nem érti miért, maga sem, Míg csak a tűz ki nem hűl, S ha még időd marad, Adj úgy, hogy mindnek jusson, S engem, Uram ki ne hagyj… (Vass Judit fordítása) |
„Bulat Okudzsava (Булат Шалвович Окуджава) (Moszkva, 1924. május 9. – Clamart, 1997. június 12.) orosz költő, író, dalénekes (bárd).
A szovjet városi kultúrában minden valószínűség szerint a francia sanzon (chanson) hatására született, és gyorsan rendkívül népszerűvé vált a szerzői dal műfaja. Ennek egyik első, és legjelentősebb művelője volt Okudzsava. A többieknél (például Viszockij) idősebb dalnok munkássága erkölcsi, politikai és szakmai értelemben egyaránt mércévé vált és maradt a fiatalabbak számára. A brezsnyevi szovjet hivatal legföljebb tűrte, de nemigen támogatta ezt a műfajt és a képviselőit. A dalok többnyire alkalmi koncerteken tűntek fel, és amatőr magnetofon-felvételeken terjedtek. Okudzsava első nagylemezét egy kis lemezkiadó bocsátotta ki Párizsban (Le Chant du Mond; 1968).
Okudzsava mintegy kétszáz dalt írt saját verseire.
Bulat Okudzsava egy pártiskolára és pártmunkára Tbilisziből Moszkvába költözött kommunista családban született. Apja grúz, anyja örmény volt. A szülei letartóztatása után (apját hamis vádak alapján főbelőtték 1937-ben, anyját 18 évre a gulagra küldték) 1940-ben Tbiliszibe költözött. 1942-ben önkéntesként a frontra ment. A háború után felvették a Tbiliszi Állami Egyetemre. 1950-ben diplomázott, és ezután tanárként kezdett dolgozni, először egy falusi iskolában, később Kalugában.
1956-ban visszatért Moszkvába. A Molodaja Gvargyija (Ifjú Gárda) kiadónál szerkesztőként kezdett dolgozni, később a Lityeraturnaja Gazeta vers-szerkesztőségének vezetője lett. Ugyanakkor – az 1950-es évek közepén – kezdett dalokat írni, és saját gitárkíséretével előadni. Hamarosan koncerteken lépett fel. Dacára annak, hogy hivatalos kiadás dalaiból nem készült, gyorsan népszerűvé vált, és felvételei terjedni kezdtek. Népszerűsége – először az értelmiség körében – nőttön nőtt, és hamarosan külföldön is ismertté vált.
Ő teremtette meg a szovjet bárdok mozgalmát. Ezek a költők, énekesek diákotthonokban, munkásszálláson, nyári táborokban önmagukat gitárral kísérve énekelték verseiket. Okudzsava követői közül olyan híres szovjet költők (bárdok) is kikerültek és tettek szert népszerűségre, mint: Galics vagy Viszockij.
1997-ben halt meg a Párizshoz közeli Clamart-ban, de Oroszországban temették el.
Egykori lakása, az Arbat 47. sz. ház előtt emlékművet emeltek a tiszteletére.
1991-ben szovjet Állami díjat kapott.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bulat_Salvovics_Okudzsava
OKUDZSAVA: François Villon imája
Be First to Comment