BALZAC

„Semmi más nem érdekli e kor emberét, csak a pénz, még a festészet is szívesen ábrázol pénzügyi témákat: elzálogosítást, csődöt, szerencsejátékot a házalót és batyuját, Comte pedig a bankárokat helyezi utópikus államának világi kormánya élére.

A pénz hatalmának himnuszát és a homéroszi eposzt viszont Balzac énekelte meg. Nála minden a pénz körül forog, ő a hőse valamennyi művének, valóságos pénzkórság szállta meg valamennyi alakját és őt magát is. … Műveiben alig akad olyan fejezet, ahol ne surrognának számok, esélyek, árak, percentek, hozományok, örökségek, tranzakció és perek…

Balzac maga egész életén át a legképtelenebb vállalkozásokba fogott, melyek kivétel nélkül kudarcba fúltak: volt közöttük ananászültetvény, könyvnyomda, betűöntöde, francia klasszikusok olcsó kiadásban, kísérletezés egy új papírmasszával, a szardíniai ezüstbányák kiaknázása, elásott kincsek felkutatása a Szajna mentén. …

Balzac alkimista, aki a titkot varázsversikékkel igyekszik kicsalni, retortákkal igyekszik kipréselni, stratéga, aki zseniális sakkhúzásokkal cserkészi be a misztériumot. Igazságai nem Isten által sugallt próféciák (nincs már neki Istene), hanem az energia, a kalkulus, a tudomány, a szívós földalatti bányamunka diadalai.

Tizenhat, sőt huszonhárom órát dolgozott a napból, zárt zsalugáter és gyertyafény mellett … s hozzá, mint Voltaire, kannaszám hörpölte a kávét. … Voltaire arisztokrata, Balzac plebejus, és részben éppen ez teszi naggyá. Hiszen éppen plebejus tulajdonságai – bivalyéhoz hasonló életereje, mentessége a gátlásoktól, született bizalmatlansága és nehéz sorsa révén megedződött érzékei tették képessé arra, hogy olyan ábrázolója legyen az életnek, amilyet addig még nem látott a világ. …” (az írót érintő részlet – Egon Friedell: Az újkori kultúra története – ford. Vas István, Adamik Lajos) (Wikipedia)

Honoré de Balzac (Tours, 1799. május 20. – Párizs, 1850. augusztus 18.) francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike, neve a világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel.

Ősei dél-franciaországi parasztok voltak, családja valószínűleg okcitán származású, amely közelebbi rokonságban a katalánokkal áll. Apja Bernard-François Balssa hadtáptisztként a császárság idején vagyonra tett szert. (A Balssa az okcitán nyelvben balzsamot jelent). Az író nagybátyja Louis Balssa megölt egy lányt annak idején, ezért kivégezték. Apja Bernard-François megváltoztatta így nevüket Balzacra, később önkényesen odafűzte a nemesi eredetre utaló de szócskát, s kisajátított magának egy régi nemesi címert is. Édesanyja Anne-Charlotte-Laure Sallambier sosem szerette a fiatal Honorét. A lányt szülei kényszerítették hozzá a nála több mint két évtizeddel idősebb Bernard-François-hoz. Honoré a „házastársi kötelességből született gyerek” volt csupán. A fiatal asszony azonban később viszonyt folytatott egy ezidáig ismeretlen férfival, akitől egy másik fia is született, Henri, aki mint „szerelemből fogant gyermek” anyja kedvence volt. Honoré az igazságot mindig is sejtette, sőt később meg is bizonyosodhatott arról, hogy Henri csupán a féltestvére.

Részben családon kívül nevelkedett. 1807–1813 között bentlakóként az oratoriánusok vendôme-i kollégiumában tanult, majd szülei kívánságára beiratkozott a jogra. 1819-ben, félbehagyott jogi tanulmányok után írnok lett. Irodalmat hallgatott a Sorbonne-on, de tudományos előadásokra is járt. Verses tragédiákat kezdett írni.

Álnevek alatt, megélhetési célból kb. harminc romantikus ponyvaregényt publikált. Betűöntödét alapított, ebbe a vállalkozásba belebukott. 1829-ben sikert aratott A házasság fiziológiája című könyve, és ugyanekkor jelent meg a Huhogók című történelmi regénye. 

1832-ben komoly közönség-, egyszersmind kritikai sikert ért el első fő műve, A szamárbőr (Le peau de chagrin). Két év múlva adta ki a Goriot apót, amelyben először alkalmazta a visszatérő szereplők rendszerét. Ezeknél is ismertebb lesz A harmincéves asszony című műve. 

1834-től kezdett kialakulni a nagy regényfolyam, az Emberi színjáték (Comédie Humaine) terve: ebben visszatérő szereplők lettek, és erősen vagy lazábban a ciklus minden regényének cselekménye összefüggött. Birtokot vásárolt, különböző nagyravágyó, általában sikertelen gazdasági tervei voltak. Napi 16 órát dolgozott, rendszeresen egész éjjel írt, rendkívüli regényírói termékenységének egyik közvetlen fő oka: hatalmas adósságai voltak.

1842-ben meghalt külföldi levelezőpartnerének és szerelmének, Hanska grófnőnek a férje, egy lengyel földbirtokos. Ekkor meglátogatja Madame de Hanskát, és a grófnő ukrajnai birtokán is hosszabb időt töltenek. 1848-ban felhagy az írással. Ukrajnába utazik, ahol 1850-ben feleségül veszi Madame Hanskát.

A Francia Akadémia (Académie Française) elutasítja felvételét. Nem sokkal esküvője után súlyos látásromlás állt be nála, mely valószínűleg cukorbetegség szövődménye. A rendkívül erőltetett életmód és munkatempó következtében rohamos gyorsasággal leépült. Az év augusztusában meghalt egy igen súlyos hashártyagyulladás következtében.

Balzacról köztudott, hogy nem volt vonzó férfi, sőt züllött életmódja egyenesen sokat rontott külsején. Azonban számos szeretője volt; rendkívül csapodárnak bizonyult. A nők leginkább írói tehetsége miatt bálványozták, ám később Balzacnak ez inkább teher volt, mert úgy látta, hogy pusztán csak a híres embert szerették benne, és nem a férfit.

„Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa a maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Honor%C3%A9_de_Balzac