ZSÁMBOKY JÁNOS

ZSÁMBOKY JÁNOS

A HŰ KUTYÁK 1564.

Hogy mily erős szagú az eb

s urához nincs hűségesebb,

minderre pompás példa, lám,

az én két hűséges kutyám.

Bombó nevű a kiskutya,

az anyja, Mádel, szép szuka.

Követnek földön, tengeren,

mindenhová jönnek velem.

E kettőt szülte Gallia,

Rómában telt kölyökkora,

megjárták Nápolyt is velem

s a német föld töménytelen

sok ékes, kincses városát.

Loholtak belga tájon át.

S remélem, nemsokára már,

amelynek földje visszavár,

édes hazámba visznek el.

E két eb verset érdemel!

Ne is tagadd, eszes bíz ám

világotlátott két kutyám.

Zsámboki János (Johannes Sambucus) történetíró, filológus, orvos, térképész, a magyar késő reneszánsz egyik kiemelkedő polihisztora. Polgári sorban élő nemesi családban született. Bécsben, Wittenbergben, Strassburgban, Párizsban és Padovában folytatta egyetemi tanulmányait.

1557 -ben Bolognában egyetemi tanárrá nevezték ki, 1564-ben tért vissza Bécsbe, ahol II. Miksa, majd II. Rudolf császár udvari orvosa és történetírója lett.

A közép-európai humanizmus történetének második szakaszához tartozott: tudományos érdeklődése és kapcsolatai nem Itália, hanem inkább Nyugat-Európa felé irányultak.

Francia, német és svájci tudósokkal levelezett, több mint 50 munkáját Bázelben és Antwerpenben adta ki (Padovában csak egyet). Tevékenységének legértékesebb része a szövegfilológia volt; kiadta többek között:

Plautus (1566) ,

Pietro Ranzano (1558),

Antonio Bonfini (1568) (Rerum Hungaricarum decades, Bázel)

valamint Janus Pannonius (1569) munkáit, könyvtára és kéziratgyűjteménye európai hírű volt.

Saját munkái között szerepel néhány kisebb történeti értekezés, pl.:

Szigetvár 1566. évi ostromáról, amelyek hasznosan egészítik ki Oláh Miklós és Brodarics István írásait:

az Emblemata (1564) , hasonmás kiadás (1982) című verskötet, amelynek motívumait Shakespeare drámaiban is felfedezték a kutatók,

a Corpus Juris Hungarici (1581) első kiadását,

továbbá több térkép Magyarországról és Erdélyről.

Zsámboky sokat tett a magyar művelődés külföldi megismertetéséért, és azért, hogy Bécs a korabeli Európa egyik fontos szellemi központjává vált.

Zsámboky János emblémái (embléma = kép + vers) Latinul írta őket.

Zsámboky emblémáskönyve 1564-es első kiadásában 167 emblémát közölt és függelékében 46 éremmetszetet. Az 1566-os kiadás 224 emblémát és 90 érem képét tartalmazza és függelékében találjuk a Poemata kötet néhány válogatott epigrammáját is. További négy kiadásban látott napvilágot. A könyvecske szépsége Plantin nyomdáját, a metszetek a neki dolgozó flamand és francia mesterek művészetét dicséri.

Zsámboky Emblemata című kötete a legnagyobb költői teljesítménye, és költői hírnevét leginkább emblémái emelték. Zsámboky Emblemata-jának Előszavában a műfajról értekezik és az alábbiakban vonja meg határait. „Az embléma célja az erkölcsi oktatás, képszerű ábrázolásával ne csak gyönyörködtessen, hanem burkoltan az erkölcsi igazságot is foglalja magában.” Rejtett vonatkozása pedig gondolkoztassa meg az olvasót, tanítson, de legfőképpen legyen benne rejtett tartalom, éleselméjűség, kellem és sokoldalúság. Az emblémának gazdag tartalmúnak kell lennie, hogy az olvasót foglalkoztassa és gazdagsága a szép gondolatok súlyában jusson kifejezésre. E könyvben legeredetibb Zsámboky költészete. Az emblémák széleskörű tárgyi tudást, asszociativitást igénylő verseiben találta meg igazi hangját.

„Bármi témát választok, akár komolyat, akár vidámat, lényegében mindent utánzok és nem magamat adom. A valóságot a képzelettel, a képzeletet a valósággal keverem, hogy gyönyörködtetni tudjak. Mondanivalóm sorrendjében nem tartok be előírt szabályokat, s a kifejezések és a képek is nálam sokkal szabadabbak, mint másoknál. Sem a tárgy, sem a forma nincs nálam meghatározva, mégis testet ölt, amit alkotok. Nagyobb művészet ugyanis a változatos témákhoz a megfelelő formát megtalálni, mint előre megadott tárgyhoz az előírt versmértéket vagy műfaji jelleget alkalmazni. Mint, hogy új utakon járok, talán ügyetlennek látszom, de a művészi formákban sokkal változatosabb vagyok. Nem én alkotok, hanem engem formálnak, az isteni szikra bennem munkálkodik, de az idővel együtt változom.”

A Poezis szavából a manierista költészetfelfogás minden fő jellegzetességét megismerhetjük. A képzelet és valóság keveredése, a relativizmus, a képek, kifejezések szabadsága, az ihletettség, az öntudatlan alkotás elmélete mind-mind a manierizmus költészetfelfogásának kulcselemei és alapvetően szemben állnak a klasszikus költők nézeteivel.

Az emblémák intellektuális célkitűzésű műfaj, és a költő szándéka szerint a rébusz, az erkölcsi tanítás vagy mindkettő adja intellektuális tartalmát. Az optikai hatást mint konkrét képet és mint szóképet egyaránt felhasználja burkolt utalásai, rejtett elméssége érdekében.

Közvetlen érzelmi reagálásra nem törekszik, a paradox kifejezésmódot kedveli, formai parallelizmusokat használ, viszonylag önálló részeket rendel egymás mellé és e mellérendelésben a részek valamennyire mindig megőrzik önállóságukat az esztétikai összhatáson belül. Az embléma műfaj jellegzetességei – a manierista költészet jellegzetességei – Zsámboky emblémáiban egyértelműen tetten érhetők.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Zs%C3%A1mboky_J%C3%A1nos